A hunok Párisban című Illyés-regény először 1946-ban jelent meg. A mű egy eredetileg többkötetesre tervezett ciklus első darabjaként született - de a folytatás elmaradt. Elsősorban azért, mert a könyvet annak idején azzal támadták, hogy (életrajzi kulcsregények hitelességével) arról szól, miként   [>>>]

A hunok Párisban című Illyés-regény először 1946-ban jelent meg. A mű egy eredetileg többkötetesre tervezett ciklus első darabjaként született - de a folytatás elmaradt. Elsősorban azért, mert a könyvet annak idején azzal támadták, hogy (életrajzi kulcsregények hitelességével) arról szól, miként fordított hátat a szerző, a húszas évek elején, Párizsban a munkásmozgalomnak, a forradalom ügyének. A mű valóban önéletrajzi ihletésű. A párizsi emigrációs évek a tárgya, s ilyenformán része Illyés virtuális, és szinte összefüggő önéletrajzi tetralógiájának, amelyek közül a Puszták népe (200604243) a gyermekkorát, a Kora tavasz (Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972) ifjúságát, az Ebéd a kastélyban (Budapest, Szépirodalmi Könyviadó, 1985) pedig az 1945-ös felszabadulással bekövetkezett nagy történelmi sorsfordulót ábrázolja. A regény teljesebb megértéséhez tudni kell, hogy Illyés az őszirózsás forradalom után, és a Tanácsköztársaság alatt, egyetemi hallgatóként részt vett a Vörös Segély munkájában, s amikor a csoportot, amelynek dolgozott, letartóztatták, külföldre kellett menekülnie. 1922 áprilisában érkezik Párizsba, ahonnan csak 1926-ban térhet haza. Ezt az öt párizsi esztendőt ábrázolja a regény, az elmúlt ifjúságának szóló nosztalgiával és tündéri iróniával. Körképének páratlan érdekessége, izgalma abból ered, hogy személyes élet, a kor, a mozgalom és a művészeti forradalom története egymásba olvad lapjain. A szerző személyes életének regénye, Orosz Annával való szerelmének története elválaszthatatlan a háború és a forradalmak utáni Párizsba szakadt kétkezi munkás magyarok "új honfoglalásának" történetétől, hiszen a regény tanúsága szerint Illyés bizonyos értelemben szálláscsinálója, tolmácsa, előőrse volt a Magyarországról állandó hullámokban érkező új "hun" rajoknak. Másrészt a forradalmár költő természetesen vesz részt a mozgalomban, amelynek éppen az új népvándorlás következtében kiterjedt magyar szekciója működött Párizsban. S mindezekhez egy különleges irodalomtörténeti, művészettörténeti pillanat is társul: a költő Tzaréval, Cocteau-val, Aragonnal, Eluard-ral, Max Jacobbal szövődött barátsága révén a kellős közepébe csöppen az ezidőtájt virágkorát élő avantgárd mozgalmaknak, "a szellem egyik legérdemlegesebb, legszebb lázadásának". Jelen, a Nemzeti könyvtár sorozatban megjelent kiadás előtt elolvashatjuk Vizi E. Szilveszter ajánlóját és Pozsgai Zsolt bevezetőjét is. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]