A második világháború után ugyanaz lett a sorsa az 1937-ben íródott, Elizabeth, a Hitler-lány című regénynek, mint magyar-német írónőjének, Maria Leitnernek: először eltűnt, szinte teljesen elfelejtették, hogy aztán egy időre újra felfedezzék, majd ismét elfeledjék. Pedig élete és fennmaradt munkái   [>>>]

A második világháború után ugyanaz lett a sorsa az 1937-ben íródott, Elizabeth, a Hitler-lány című regénynek, mint magyar-német írónőjének, Maria Leitnernek: először eltűnt, szinte teljesen elfelejtették, hogy aztán egy időre újra felfedezzék, majd ismét elfeledjék. Pedig élete és fennmaradt munkái megérdemlik a figyelmet, s ezek nagy része magyarul eddig elérhetetlen volt (néhány korai cikkét leszámítva). A jelen kötet utószavát jegyző Köves József, a K.u.K. Könyvkiadó vezetője sem hallott korábban a szerzőről. Aztán régi újságokat, folyóiratokat böngészve fedezte fel, hogy az Új Előre című baloldali emigráns lapnak egy Leitner Mária nevű szerző lefordította (folytatásokban) Jack London A vaspata című művét. Mivel a fordítást kifejezetten jónak találta, tovább folytatta a kutatást, és így bukkant rá a Népszava 1937. tavaszi számaiban egy sorozatra. Ez újabb fordítás volt, a Tollal és tollseprűvel a föld körül, mely irodalmi riportokat tartalmazott. Viszont itt már Maria Leitner néven szerepelt a szerző, s kiderült, hogy az írások eredetileg németül jelentek meg, s azokat Gárdos Mariska, a Magyarországi Nőmunkás Egyesület első elnöke fordította magyarra. Az alap vélhetően a Hotel Amerika című riportregény volt, melyre Köves György figyelmét egy Bécsben élő ismerőse is felhívta. Később egyre többet tudott meg a szerzőről, főleg miután felvette a kapcsolatot német kutatójával, Helga W Schwarzcal. Ezt követően döntötte le, hogy kiadójával megjelenteti a magyar-német szerző elfeledett írásait. Jelen kiadás alapja egy 2014-es német nyelvű kötet, melyben a címadó regényen kívül Maria Leitner 1929 és 1939 között keletkezett riportjai és rövidprózai szövegei kaptak helyet. Az Elizabeth, a Hitler-lány. A német ifjúság regénye eredetileg 1937-ben, folytatásokban jelent meg a Pariser Tageszeitung („Párizsi Napilap) hasábjain, mely a franciaországi német emigráció egyik legfontosabb lapja volt. A történet címszereplője fiatal eladó, az Alderman áruház cipőosztályának munkatársa. Elizabeth mindennapjai az áruházban és barátnői társaságában telnek – a náci állam kialakulásának éveiben. Őt kezdetben nem érintik meg igazán a változások, bár sokan lelkesen menetelnek a horogkereszt alatt, és mindent egyre inkább elural a nemzetiszocialista propaganda. Aztán egyik nap meglepő felhívást találnak az áruház egyik üzenőfalán: a „vidéksegítő program keretében a fiataloknak, kivéve az egyedülálló családfenntartóknak önként kell jelentkezniük a vidéki munkatáborokba és mezőgazdasági kisegítő táborokba, hogy így teljesítsék „a nemzetközösséggel szembeni kötelezettségeiket. Mivel Elizabeth nem mentesül a kötelezettség alól, és az egészségügyi vizsgálaton is megfelel, neki is vonatra kell szállnia, hogy egy vidéki táborban végezzen mezőgazdasági munkát, kapjon ideológiai felkészítést, és még a fegyverek használatát is megtanulja. Kezdetben még lelkes, ám szép lassan kiábrándul az egészből A korabeli nemzetiszocialista lányregényeket tudatosan ellentételezi Maria Leitner műve, mely természetesen nagy mértékben támaszkodik újságírói munkájára is. A szerző ugyanis a náci hatalomátvételt követően, zsidó származására és baloldaliságára tekintettel, kénytelen volt elhagyni Németországot, ám inkognitóban többször visszatért oda, és benyomásairól Felfedezőúton Németországban című sorozatában számolt be, különböző emigráns német lapokban (Pariser Tageszeitung, Das Wort, Die Neue Weltbühne). Ezen, eredetileg 1934 és 1939 között keletkezett hírlapi írások közül olvasható húsz, Nyugtalanító megfigyelések közös cím alá rendezve, a kötet utolsó harmadában. [<<<]