Az „Új-Hollywood-ként – vagy hollywoodi reneszánszként – is emlegetett korszak (1967-1975) egy sor olyan alkotót tett ismertté rendkívül rövid idő alatt, akik fiatalon, szinte „az iskolapadból kiesve kezdtek játékfilmeket készíteni. Zömmel az akkoriban népszerűvé váló, de még mindig nagyon rossz   [>>>]

Az „Új-Hollywood-ként – vagy hollywoodi reneszánszként – is emlegetett korszak (1967-1975) egy sor olyan alkotót tett ismertté rendkívül rövid idő alatt, akik fiatalon, szinte „az iskolapadból kiesve kezdtek játékfilmeket készíteni. Zömmel az akkoriban népszerűvé váló, de még mindig nagyon rossz körülmények között működő filmes egyetemekről (NYU, UCLA) kerültek ki azok a rendezők, akiket később „mozifenegyerekek összefoglaló néven is neveztek. Közéjük tartozik Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, George Lucas, Brian De Palma, s mind közül a legfiatalabb, és talán a legsikeresebb: Steven Spielberg. Az ő neve több szempontból is kilóg a sorból. Például azzal, hogy ugyan 1965-ben elkezdte az egyetemet, ám aztán három év tanulmány után félbehagyta, és csak jóval később, 2002-ben fejezte be tanulmányait (a háta mögött két rendezői és egy produceri Oscar-díjjal). Míg pályatársai számára az európai új hullámok voltak a legfontosabb előképek, ő a harmincas-negyvenes évek hollywoodi aranykorának rendezőin, valamint a televízión szocializálódott (karrierje is televíziós rendezőként vette kezdetét). A példaképek között olyan rendezőkről van szó többek között, mint Robert Altman, Sidney Lumet, John Frankenheimer, valamint korábbról John Ford, Howard Hawks, Kertész Mihály és persze Alfred Hitchcock. Utóbbi rendezőóriás hatása a legjobban talán Spielberg első egész estés tévéfilmjén, az Európában moziforgalmazásba került Párbajon (1971) látszik. Ebben visszatér a menekülő férfi hitchcocki motívuma, mely Spielberg több filmjében is fontos narratív elem (ld.: Sugarlandi hajtóvadászat, Az elveszett frigyláda fosztogatói, Jurassic Park, Kapj el, ha tudsz, München, Kémek hídja), mint ahogy a kertvárosi hétköznapiság és az általában fenyegető fantasztikum összeütközése is (mint például A cápa, a Harmadik típusú találkozások, az E. T. – A földönkívüli vagy a Világok harca esetében). Lichter Péter filmrendező, filmesztéta gyerekkora óta maga is rajongó, túlzás nélkül az ő filmjein nőtt fel, aki szerint Spielberg nem véletlenül vált a filmtörténet egyik legsikeresebb rendezőjévé. Mint ahogy írja: „ösztönös stílusérzékével már pályafutása kezdetén hátborzongató hatékonysággal tudta nézőit a moziszékbe szegezni. Most megjelenő könyve magyar nyelven először elemzi átfogóan az amerikai rendező eddigi életművét. Az olvasmányos, gyakran személyes hangvételű esszék elsősorban a filmek gyártástörténetére és stílusára fókuszálnak, de persze a rendező életútjának egyéb fontos állomásairól is ír. A Párbajtól a 2018-as Ready Player One-ig összesen harminckét Spielberg-filmet mutat be, a nagy klasszikusok (az Indiana Jones-filmek, a Schindler listája vagy a Ryan közlegény megmentése) mellett olyan talán kevésbé ismert alkotásokat is, mint a Meztelenek és bolondok (1979), a Bíborszín (1985), A Nap birodalma (1987), az Örökké (1989), az Amistad (1997), az A. I. – Mesterséges értelem (2001), a Hadak útján (2011), a Lincoln (2012) vagy A Pentagon titkai (2017). A filmesszéket fekete-fehér képek is kísérik. Minden nagyobb filmtörténeti gyűjteményben ott a helye a kötetnek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]