2009 novemberében az egész országot megdöbbentette a pécsi egyetemi lövöldözés. Ez volt ugyanis az első hazai iskolai ámokfutás, amelynek során egy elsőéves, huszonhárom éves orvostanhallgató lövöldözni kezdett az egyik osztályteremben, megölve egy társát, megsebesítve további három személyt.   [>>>]

2009 novemberében az egész országot megdöbbentette a pécsi egyetemi lövöldözés. Ez volt ugyanis az első hazai iskolai ámokfutás, amelynek során egy elsőéves, huszonhárom éves orvostanhallgató lövöldözni kezdett az egyik osztályteremben, megölve egy társát, megsebesítve további három személyt. Kulcsár Gabriella jogász, pszichológus, akinek szülei sok éven át a Pécsi Egyetemen dolgoztak, több barátja és ismerőse pedig ott tanult, akkoriban épp Freiburgban dolgozott, mint kutató a Max Planck Intézetben. A hírek hallatán ekkor döntötte el, hogy az iskolai ámokfutások témáját választja szűkebb kutatási területéül. Elsősorban arra volt kíváncsi, hogy mi áll az - egyébként mind a mai napig ritka, bár nagy visszhangot kiváltó - lövöldözések hátterében. Mint doktori disszertációja könyvvé szerkesztett változatában írja: bár a nyomozások során rengeteg részlet szokott kiderülni az előjelekről, mégis nehéz megérteni, honnan van annyi gyűlölet az elkövetőkben, hogy válogatás nélkül öljenek meg másokat. Vajon miért választják - sokszor saját életüket is kioltva - ezt az utat? És miként lehetne megelőzni a hasonló eseteket? Ezen kérdésekre igyekszik válaszolni könyvében, természetesen legnagyobb részt külföldi - túlnyomórészt amerikai - esetekre támaszkodva. A bevezetést követően felvázolja a jelentés eredetét és bemutatja terminológiáját, majd antropológiai, pszichiátriai és kriminológiai megközelítésből igyekszik tisztázni a főbb definíciós kérdéseket. Ezt követi az iskolai ámokfutások etiológiája, bemutatva a jellemző okokat és rizikófaktorokat, külön részletezve az egyéni, a családi és az iskolai kockázati tényezőket, valamint a szélesebb társadalmi rizikófaktorokat, az erőszakos videojátékok és általában a média szerepétől a fegyvertartási szabályokig. Ezt követi a szerző saját empirikus kutatásának eredménye, középpontjában a pécsi egyetemi ámokfutás elemzésével. Az utolsó fejezetben a szerző a prevenció lehetőségeit igyekszik összegezni, konkrét ajánlásokat is megfogalmazva a hazai általános- és középiskolák, valamint felsőoktatási intézmények számára. A kötet bibliográfiával, valamint az 1974-2016 között világszerte végrehajtott közel nyolcvan fontosabb iskolai ámokfutás adatait összegző táblázatokkal záródik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]