Történetileg egymáshoz lazábban kapcsolódó regények alkotják Cey-Bert Róbert Gyula Szabadság-trilógiáját. A szabadságharcos (201823129) zömmel saját '56-os emlékeit dolgozta fel, a második kötet (201922139) a Székely Hadosztály hősi eposza volt, a most megjelenő záró darab pedig egy olyan témáról   [>>>]

Történetileg egymáshoz lazábban kapcsolódó regények alkotják Cey-Bert Róbert Gyula Szabadság-trilógiáját. A szabadságharcos (201823129) zömmel saját '56-os emlékeit dolgozta fel, a második kötet (201922139) a Székely Hadosztály hősi eposza volt, a most megjelenő záró darab pedig egy olyan témáról szól, mely egész biztosan kevésbé ismert. A cselekmény középpontjában az első világháborút követő török függetlenségi háború áll. A győztes hatalmak az Oszmán Birodalmat is fel akarták darabolni, az 1920. augusztus 10-i Sèvres-i béke alapján. Leszerelték, feloszlatták a hadsereget, az ellenséges csapatok pedig megszállták az ország területének nagy részét. Mindez azzal fenyegetett, hogy Törökország csak Anatólia egy részét és a Boszporusz környékét tarthatja meg. Ám Musztafa Kemál (a későbbi Kemál Atatürk) és tizenöt tiszttársa elindított egy politikai és katonai ellenállást, egy elsőre teljesen reménytelennek tűnő függetlenségi harcot a megszálló antant hatalmak ellen. Végül azonban sikert arattak, Törökország csak minimális területeket veszített, eltörölték a szultánátust, és Atatürk vezetésével felépítették a modern, szekuláris Török Köztársaságot. Ebben a függetlenségi háborúban, minden arcvonalon magyarok is harcoltak (összesen közel háromezer-ötszázan), köztük a Székely Hadosztály elmenekült tagjai. A kötet elején lévő írások (Erdal Salikoglu török konzul és Csámpai Ottó felvidéki magyar szociológus tollából) megvilágítják a történelmi körülményeket, s röviden ismertetik a török függetlenségi háború menetét. Bárdi László orientalista pedig amellett érvel, hogy a törökök ezzel a háborúval megmutatták, hogy mit kellett volna nekünk is tennünk, hogy elkerüljük Trianont. Ezt követi a történelmi dokumentumokon nyugvó, ám összességében mégis fiktív regény, melynek főhőse Sólymosdy Géza hadnagy. A katonatiszt még a Gallipoli harcok idején járt Törökországban, s ismerte meg Musztafa Kemált, akinek oldalán aztán a hosszú és könyörtelen függetlenségi háborút is végig harcolja. Hozzájuk csatlakoznak, 1919 végén a Magyarországról érkező Székely Hadosztály katonái, akik így próbálnak revansot venni az antant hatalmakon. De vajon milyen küzdelmek várnak Sólymosdyra és társaira az első világháború, majd a függetlenségi háború ütközeteiben? Hogyan harcolnak együtt Atatürkkel? Miként jutnak el, az inönüi, az afyonkarahisari és a dumlupinári csatán át a háborút lezáró müdroszi tűzszünethez, az újabb, igazságosabb békéhez és végül a Török Köztársaság megszületéséhez? S mi történik később a törökökkel együtt harcoló magyar katonákkal? Ezt mutatja be a regény, melynek végén egy hasonmás melléklet is helyet kapott. Itt egy 1877-es politikai röpirat, A magyar és török nemzet testvériségének ünnepe, vagy a magyar ifjúság küldöttsége Konstantinápolyban című mű fakszimiléje található, amely állítólag a törökországi harcokban ténylegesen résztvevő Nádaskay István őrnagy egyik kedvenc olvasmánya volt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]