A számos irodalmi díjjal kitüntetett norvég író, már hazáján kívül is rangot szerzett magának regényeivel. Mostani, „fénytelen tónusokkal megfestett, részben önéletrajzi elemekre is épülő regényének fókuszában, egy Arvid Jansen nevű férfi áll, aki válása után is szereti a feleségét, és valójában   [>>>]

A számos irodalmi díjjal kitüntetett norvég író, már hazáján kívül is rangot szerzett magának regényeivel. Mostani, „fénytelen tónusokkal megfestett, részben önéletrajzi elemekre is épülő regényének fókuszában, egy Arvid Jansen nevű férfi áll, aki válása után is szereti a feleségét, és valójában nem is érti miként lavírozta be magát abba, a kilátástalan helyzetbe, amelyben kénytelen élni a hétköznapjait. Turid, a felesége már egy esztendővel ezelőtt elhagyta őt, három lánygyermeküket is magával vitte, amikor elköltözött a családi otthonukból. A férfi képtelen szabadulni a rátörő emlékképektől, reményvesztetten próbálja felszínen tartani magát, amikor a valamikori történéseket felidézve kapaszkodik az életbe. Esténként fél az elalvástól, ezért kocsmáról kocsmára járva, idegen nők ágyában, olcsó örömet keresve próbál meg túlélni, és amikor már semmi reménye sincs arra, hogy képes lesz elaludni, akkor az ócska Mazdájába vackolja be magát, és itt várja, hogy a „felmentő álom végre megérkezzen. Egy ilyen éjjelen felidézi legidősebb lányának, Vigdisnek a születését és ekkor rádöbben, hogy a három lánya közül Ő az a gyermeke, aki vélhetően legjobban ismeri apja lelkének rezdüléseit. Nemsokára bizonyságot is nyer ez a feltételezése, amikor Turid felhívja és segítségét kéri Vigdis „ügyében. A rendkívül érzékeny lelkű lányon a depresszió jelei kezdenek elhatalmasodni, és anyja arra kéri volt férjét, próbáljanak meg valami megoldást találni Vigdis kezelésére. A kamasz lány apjához költözik és ekkor az a három lépés távolság, amelyet mindketten sokáig megpróbáltak tartani, rövidülni kezd. Szinte szavak nélkül képesek ráérezni a másik gondolataira, és Arvid önnön bizonytalanságának eredőit és az életét átszövő kétségeket véli felfedezni a lányában. Nagy megértéssel figyeli az egyre jobban magába zárkózó gyermekét és pontosan érzi Vigdisnek nagyon nagy szüksége van rá. A férfi felkeres néhány pszichiátriai intézményt, az egyik helyen a betegfelvevő asszisztens kedves együttérzéssel figyelmezteti az apát, ne adja be a „bolondok házába a lányát, mert vélhetően ott rosszabb mentális állapotba kerülhet majd. Vigdis egyre nagyobb biztonsággal érzi, hogy Arvid mellette áll és ez a fajta védelem mindkettőjüket visszafordítja az útról, amely a kórházba vezetett Finom érzékenységgel ír a szerző az apa és lánya közötti kötelékről, a középkorú férfi és a kamasz lány érzelmeinek kapcsolódási pontjairól, a psziché legmélyén rejlő, gyakorta megfogalmazhatatlan problémákról, amelyek talán a szeretet elrejtett, szemérmes dimenzióban találhatnak nyugvópontokat. Értékes, jól megírt regény, minden „gondolkodva olvasónak érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]