A Kettőskereszt Vérszövetség a Tanácsköztársaság felbomlása utáni időszakban, 1919-ben alakult, és a szabadkőművesség ellenében létrejött, a szabadkőművesek lefoglalt budapesti székházában működő, annak ceremóniáit részben átvevő és a maga irredenta-nacionalista tartalmaival megtöltő ún. Etelközi   [>>>]

A Kettőskereszt Vérszövetség a Tanácsköztársaság felbomlása utáni időszakban, 1919-ben alakult, és a szabadkőművesség ellenében létrejött, a szabadkőművesek lefoglalt budapesti székházában működő, annak ceremóniáit részben átvevő és a maga irredenta-nacionalista tartalmaival megtöltő ún. Etelközi Szövetség nevű titkos társaság alszervezete, félkatonai alakulata volt. Bár utóbbiról elég sok dokumentum fennmaradt, a Kettőskereszt Vérszövetségről közvetlen irat szinte semmi, jóllehet a húszas évek sajtója, az ellenforradalmi túlkapásokkal kapcsolatos perek során gyakran szóba került, és olyan hírhedt fehérterroristák voltak a vezetői, mint Héjjas István vagy Prónay Pál, tagjai közt pedig a Horthy-korszak olyan prominensei találhatók, mint a későbbi miniszterelnök Gömbös Gyula vagy a Sztójay-kormány belügyi államtitkára Endre László, valamint Prohászka Ottokár és Zadravecz István püspökök. A szervezet, rokonszervezeteihez hasonlóan, mint az ún. Vezéri Tanács, vagy más néven Nagytanács része, a Horthy-rendszer megtűrt egyesületeként egészen 1944 végéig működött. A most megjelent forráskiadvány a Kettőskereszt Vérszövetség önbíráskodást, rablógyilkosságot, puccsot egyaránt magába foglaló tevékenységét kísérli meg feltárni a fennmaradt közvetett források - naplók, visszaemlékezések, peranyagok - tükrében. A dokumentumgyűjteményhez a szerkesztő Kántás Balázs írt hosszabb elemző bevezető tanulmányt. A száz évvel ezelőtti sorsfordító események tisztázásához fontos adalékokkal szolgáló kiadvány, melyet érdemes a szakemberek és az érdeklődő nagyközönség figyelmébe ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]