Több mint egy évtized - a 2007 és 2018 közötti időszak - költői termésének legjavából állította ezt a kötetet Miklya Zsolt, akit bár elsősorban gyermekíróként ismernek az olvasók, most kiderül, hogy abszolút kiforrott "felnőtt" lírája is. Költészete a klasszikus vonulatba tartozik: gyakorta lágyan   [>>>]

Több mint egy évtized - a 2007 és 2018 közötti időszak - költői termésének legjavából állította ezt a kötetet Miklya Zsolt, akit bár elsősorban gyermekíróként ismernek az olvasók, most kiderül, hogy abszolút kiforrott "felnőtt" lírája is. Költészete a klasszikus vonulatba tartozik: gyakorta lágyan rímelő, de mindig finom ritmusú szövegei strófákba szedve alkotják verseit, amelyek gyakorta álomszerű képeket, átúszó, mégis pregnáns hangulatokat jelenítenek meg, szemérmesen zárványba foglalt érzelmeket idéznek fel. "hogy hamvaid a tó fölött / szórassanak szét mennyi lepke / futó kaland a létezés / formája nincs csak vízbe vetve // hallgattalak formátlanul / ellenvetés a part nyugalma / mi alámosva szótlanul / távlatot nyit a nyomtalanba" (Vitorla - részlet). Verseit több alkalommal írja egy-egy művész- vagy költőtárs nyomán: ihletői között olyanokat találunk, mint Arany János, Somlyó György, Marc Chagall, Weöres Sándor, Kálnoky László, József Attila, Pilinszky János, Reményik Sándor - és mások. A kötetben összesen öt szakasznyi költemény kapott helyet: az Arcfelmutatás helyett című részt követi a Dűlő út, a Vissza a feladónak, a Dante lakópark, illetve a Nyelvmenekültek. Az igényes összeállításnak ott a helye az élvonalbeli magyar verseskötetek között, az általános gyűjtőkörű könyvtárok polcain. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]