Az írónő előző regényét is a valóság ihlette. Ekként van ez a mostani könyvében is, amikor a 20. századi amerikai festészet legismertebb alkotásának, a Christina világa (Christina's World) című, Andrew Wyeth festménynek a keletkezéstörténetét írja meg lebilincselően szép, lírai „hangolású   [>>>]

Az írónő előző regényét is a valóság ihlette. Ekként van ez a mostani könyvében is, amikor a 20. századi amerikai festészet legismertebb alkotásának, a Christina világa (Christina's World) című, Andrew Wyeth festménynek a keletkezéstörténetét írja meg lebilincselően szép, lírai „hangolású regényében. Aki látta a festményt, vélhetően sohasem fogja elfelejteni a nőt, aki kicsavart testtartásban, egy tarka mezőn, a kép közepén fekszik, miközben figyelő tekintetét egy távoli, szürke házra emeli. A nő valóságban is élt személy, Anna Christina Olson (1893–1968), aki a testét lebénító, Charcot–Marie–Tooth betegségben szenvedett. A festményt Wyeth, a család szomszédságában lakó művész, aki jó barátságot ápolt Olsonnal festette meg. Christina élete mindvégig az Isten háta mögötti farmon, a Maine-i tengerparton eseménytelenül, betegségébe és családja közegébe bezárva csendesen telik. A mozgáskorlátozott nő szinte semmit sem érzékel az időközben bekövetkező, két világháború eseményeiből, a gazdasági világválság vészterhes esztendőiből. Az írónő ezt az egyhangú, szürke életét mégis különös hangulattal, érzelmekkel, örömmel és fájdalommal tölti meg, miközben érzékenyen „rezonál a nő, betegségbe való beletörődésére, „halk szavú kétségbeesésére, időnkénti lázadására. Mintha a festmény keletkezéstörténete kelne életre a regény lapjain, amikor a hétköznapiságában is rendkívüli nő életét idézi meg az író. A szeretet és a világ megismerésére irányuló, határok nélküli elvágyódás jellemzi Christina hétköznapjait, aki megpróbálja a rá kimért életet, minden testi, lelki fájdalma ellenére a szeretet erejével értékessé tenni. Ez az érzelem a főhős elvágyódásával összefonódva különös fénytörésben láttatja azt a kicsire zsugorodott „univerzumot, amelyet Christina képzelete és szeretete egyre jobban kitágít. Eközben az író mesél mindarról, ami a nő életét meghatározta, a vízbe fulladt fiúkról, a távoli földekről való kagylókról, a jég közé rekedt svéd tengerészről, a harvardi ember hamis mosolyáról, a bostoni orvosokról, a szénapajtában fekvő, laposfenekű csónakról, a tengerbe esett kerekesszékrőlMegrendítően szép történet, a betegsége ellenére is életigenlő nőről, aki sorsának csapdájában vergődve, mégsem adta fel soha "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]