A franciaországi születésű, félig német, félig francia Guy Sajer (eredeti nevén: Guy Mouminoux) két évvel Franciaország német megszállását követően, 1942 nyarán, tizenhat esztendős korában vonult be a német hadseregbe. Elsőként egy repülőszázadban kezdte meg a kiképzést, ám mivel itt nem felelt   [>>>]

A franciaországi születésű, félig német, félig francia Guy Sajer (eredeti nevén: Guy Mouminoux) két évvel Franciaország német megszállását követően, 1942 nyarán, tizenhat esztendős korában vonult be a német hadseregbe. Elsőként egy repülőszázadban kezdte meg a kiképzést, ám mivel itt nem felelt meg, átvezényelték a gyalogsághoz. Társaival együtt Lengyelországba, Białystokba vezényelték, ahol egy alaposabb kiképzésen vettek részt, majd a 19. századot október végén az orosz frontra küldték. Bár a kiképzés is alaposan megviselte a fiatal fiút, az első bevetések során ismerte meg igazán a háború poklát - mindezt a végtelen orosz sztyeppén, az elviselhetetlenül hideg télben. Kijev térségében esett át a tűzkeresztségen, majd tovább vezényelték a Don-kanyarhoz, ahol részt vett a donyecki csatában. Ezt követően kapott egy rövid eltávozást (bele is szeretett egy Paula nevű lányba), majd ismét visszavezényelték, ekkor már azonban egy újabb alakulathoz irányították. Ez pedig az elit Großdeutschland hadosztály volt, ahol a szadista kiképzőtisztek lelövéssel fenyegették azt, aki nem ütötte meg a mércét. 1943 tavaszán visszatért a frontra, részt vett több harci cselekményben, majd ősszel megkezdődött a visszavonulás. Egy újabb eltávozásra indult, ám azt időközben visszavonták, így továbbra is a fronton maradt (részt vett például a boporojevszkai csatában), harcolt a partizánok ellen, majd az ismét visszavonuló csapatokat követte Lengyelországba, Ukrajnába, ismét Lengyelországba, Kelet-Poroszországba, és onnan hajón a nyugati német területekre szállították. Végül brit hadifogságba került, ám egy francia katona kiszúrta, hogy Párizsban született, és hogy az anyja német, így a többi hadifogolynál hamarabb szabadult. Hazatérhetett hát a falujába, hogy aztán a tulajdon anyja is alig ismerjen rá. Ezt követően szolgált még a francia seregben is, ám sokáig hallgatnia kellett világháborús szerepéről, hiszen az a legtöbb francia szemében vállalhatatlan volt. Memoárja aztán 1965-ben jelent meg Franciaországban, mely később angolul is napvilágot látott, s most itt a magyar fordítás. A szerző kronológiai rendben számol be az eseményekről, frontélményeiről és eltávozásairól, középpontjában természetesen az orosz fronton, a 19. század, majd a Großdeutschland hadosztály keretében átélt emlékeiről (igaz, utóbbi hitelességét több szakértő is kétségbe vonja, mert az elitalakulattal kapcsolatos több részlet a valóságban máshogy történt). Könyve végén röviden a hadifogságról és a hazatérésről is szót ejt. A memoár alapján a tervek szerint hamarosan film is fog készülni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]