Cím: |
Ünnep
| Szerző: |
Tóth Krisztina (1967) |
Közrem.: |
Lator László (vál.) |
Szerz. közl: |
Tóth Krisztina ; [vál. Lator László]
| Kiadás: |
Budapest : Magvető, 2017 |
Eto: |
894.511-14
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; versek |
Cutter: |
T 75
| ISBN: |
978-963-14-3636-5
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
109, [6] p.
| UKazon: |
201801287
| Kivonat: |
Jubileumi alkalomból kerül kibocsátásra ez a küllemében is igen elegáns, finom, borvörös vászonba burkolt, krémszínű selymes lapokra nyomott verseskötet: Tóth Krisztina idén, 2017-ben ünnepelte ötvenedik születésnapját. Állandó kiadója, a Magvető kedveskedett ezzel a gesztussal a költőnőnek: Lator
[>>>]
Jubileumi alkalomból kerül kibocsátásra ez a küllemében is igen elegáns, finom, borvörös vászonba burkolt, krémszínű selymes lapokra nyomott verseskötet: Tóth Krisztina idén, 2017-ben ünnepelte ötvenedik születésnapját. Állandó kiadója, a Magvető kedveskedett ezzel a gesztussal a költőnőnek: Lator László teljes eddigi lírai életműve legjavából szerkesztett össze egy könyvecskényit. Az összeállítás fölöttébb egységesre sikerült, nem annyira a költőnő pályaívét, fejlődésének szakaszait, etapjait mutatja fel, inkább azt, hogy mai poétikájának előzményei (sőt kiérlelt megvalósulásai) is feltalálhatók a korábbi munkákban. Két alapvető vonás jellemzi itt Tóth Krisztinát: a beszéd fonalának, szálainak tudatos és rendszeres elvesztése, az, hogy egyszerre látszik küzdeni a kimondhatatlan kimondásáért és azért, hogy összegyűjtse, felmutassa mindazt, amit e küzdelem során - mintegy véletlenül, szándéktalanul - felhalmozott. Alig van olyan költeménye, amely ne az út során "zsákmányolt" élményekről, felismerésekről, találatokról tudósítana, ha kell a "cél"-ról való lemondás árán is. A másik sajátosság az apróságok, a jelentéktelenségek, a banalitások iránti felfokozott érzékenység, valamint az, hogy építőanyagul tudja használni e sok kis "semmisséget". Laza, látszólag szerkesztetlen, a belső monológ asszociációs technikájával élő versek a kötet darabjai, ám - a szálelvesztés technikájához hasonlóan - tulajdonképpen ezt a poétikai eszköztárát is roppant tudatosan alkalmazza a költő. Mutatják ezt a rájátszások, a bravúros pasztisok és intertextuális költemények (a legszebb közülük az egész kötetből is kiragyogó Óda az ötvenes férfiakhoz). A fejezetek Tóth Krisztina korábban megjelent köteteinek a címét viselik (Őszi kabátlobogás, A beszélgetés fonala, Az árnyékember, Porhó stb.), s alattuk azok a költemények olvashatók, amelyeket az adott műből emelt ki Lator László. Kitűnő, jelentős kötet, minden versértő olvasónak ajánlandó. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|