Karafiáth Orsolya negyedik regénye több prózai műfaj ötvözése útján keletkezett, hiszen olvasható emlékidéző novellák füzéreként, de olvasható családregényként is. De bármi a műfaja, mindenképp szociológiai és lélektani látlelet, amely három egymást követő női nemzedék – nagymama, Anna és Kiasanna   [>>>]

Karafiáth Orsolya negyedik regénye több prózai műfaj ötvözése útján keletkezett, hiszen olvasható emlékidéző novellák füzéreként, de olvasható családregényként is. De bármi a műfaja, mindenképp szociológiai és lélektani látlelet, amely három egymást követő női nemzedék – nagymama, Anna és Kiasanna – személyében és párhuzamosan futó életében mutatja be azt a mély világot, amiről mindenki tud valamennyit, de mindenki beleborzong, hogy csak az ő családja ne jusson ide. Nagymama még régi vágású úriasszony, de olyan fösvény, hogy esténként nem gyújt villanyt, és még az unokái kis zsebpénzét is elkunyerálja. A lánya, az ideges, hisztérikus Anna szangvinikus természet, képtelen normális légkört fönntartani maga körül, lényegében állandó izgalomban tartja a családot. A lánya, Kisanna testesíti meg a legmélyebb életbugyrot, ő masszív alkoholista, aki buliról bulira, kocsmáról kocsmára és ágyról ágyra jár, aki rendszeresen öntudatlanra issza magát. Számos monológban vall erről, például így: „Egyik nap sör, a másik nap bor, amúgy minden nap egyforma; „egy kis részeg semmi vagyok, aztán elemzi, miért jó az első pohár ital, miért jó a második, a harmadik és a sokadik, amiről már nem is tud. És a nap vége? „Fura bál volt, háton hánytunk. Egyik fiú karjából a másikéba tántorog, és nincs megállás. Olykor elhatározza, hogy véget vet az ivásnak, de rögvest úgy véli, meg kell ünnepelnie a fogadalmát A novellák vagy regényepizódok hol egyes szám első személyű monológok, hol meg egyes szám harmadik személyű írói narrációk, de összességében Kiasanna vallomása és élettörténete a könyv. De mégsem történet, hiszen nincs eleje és vége, csak a folyamatos mámor megannyi tünete, mert a mámor vágya és szenvedélye megfékezhetetlen, ezért a könyv cselekményének nincs is íve, az egyik iszákos élménytől a másik berúgásig botladozik a főszereplő. A lazán összefüggő epizódok abban mutatnak valamilyen haladványt, hogy a generációk mind mélyebbre viszik a család terhes örökségét, és minden nemzedék minimum elköveti ugyanazokat a hibákat, amiket az előző nemzedék tagjaiban annyira utált. Aztán még ki-ki hozzáteszi a maga defektusát, így gazdagítva a családi legendáriumot. A megállíthatatlan a romlás, a folyamatos süllyedés és deformálódás regénye Karafiáth Orsolya műve, ahol a nők kibírhatatlanok, a férfiak meg vagy tutyimutyik – mint a nagytata --, vagy durva macsók. Valójában sem a nők, sem a férfiak nem számítanak ebben a véget nem érő, mámorban csúcsra járatott haláltánc-forgatagban. Kisanna jól tudja ezt, nem véletlenül elmélkedik ekként a regény végén: „»Tiszta.« Szép szó. De aki érti is, mit jelent, az pontosan tudja, hogy nincs sikersztori. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]