A Neruda postása (200412329) chilei írója, Antonio Skármeta eredetileg 2011-ben napvilágot látott, és most magyarul is olvasható regénye 1988-ban játszódik Santiago de Chilében. A cselekmény nagyjából egy hónap történéseit dolgozza fel: az 1988. október 5-i népszavazást megelőző eseményeket. Az   [>>>]

A Neruda postása (200412329) chilei írója, Antonio Skármeta eredetileg 2011-ben napvilágot látott, és most magyarul is olvasható regénye 1988-ban játszódik Santiago de Chilében. A cselekmény nagyjából egy hónap történéseit dolgozza fel: az 1988. október 5-i népszavazást megelőző eseményeket. Az 1973-ban katonai puccsal hatalomra került, tizenöt éve kormányzó, már idősödő diktátor ugyanis úgy döntött, hogy - igaz, nemzetközi nyomásra - népszavazást ír ki elnökségével kapcsolatban. A minta a nyolc évvel korábbi, az alkotmányt megerősítő referendum volt, ezúttal azonban megígérte, hogy tisztességes választások lesznek. A népszavazási kérdés úgy szólt, hogy kívánják-e az emberek, hogy továbbra is Pinochet maradjon az elnök, s az ígéret szerint, ha a "nem"-ek kerülnek többségbe, olyan választást írnak ki, ahol több jelöltre is lehet szavazni. A tisztességes választási helyzet természetesen nem igazán érvényesülhetett, hiszen Pinochet és emberei korlátlanul uralták a hatalmi ágak intézményeit és az összes médiát, és ezzel szemben keveset ért az országos választási bizottság döntése, miszerint az ellenzék naponta 15 perc műsoridőt kap a televízióban. A meglehetősen széttöredezett, tizenhat pártból álló ellenzék végül az egyik legjobb reklámszakembert kérte fel, hogy vállalja el a "Nem"-kampány vezetését, méghozzá a meggyőződésére való tekintettel ingyen - ahelyett, hogy elfogadta volna a belügyminiszter felkérését, s jelentős összegért cserébe a Pinochet-kampányhoz csatlakozott volna. De hogyan lehetett a szűk kereteket a leghatékonyabban kihasználni, miként lehetett mozgósítani a politikába belefásult elnyomott néptömegeket? Miként sikerült egységes fellépésre ösztönözni a "szivárványos koalíció" tagjait, s milyen szerepet vitt a kampányban egyetlen, szirupos dal, amely sokakkal elhitette, hogy Chile újra derűs és boldog ország lehet? Hogyan tudták mindezt végig csinálni, úgy, hogy közben mindannyiukat megfigyelte a titkos rendőrség, az ellenzék választási gyűlését pedig szétverték? Ezt a történetet mutatja be Skármeta könyve, méghozzá a történéseket egyrészt egy kamasz fiú, Nico Santos szemén keresztül, akinek filozófiatanár apját nem sokkal a népszavazás előtt tartóztatják le, valamint a fiú barátnőjének apja, a "Nem"-kampányt koordináló Adrián Bettini nézőpontjából. A regény alapján - igaz, annak kizárólag a politikai kampány részét feldolgozva – 2012-ben, No címmel játékfilm is készült, Gael García Bernal főszereplésével. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]