Az amerikai írók "elveszett nemzedékének" egyik legismertebb tagja F. Scott Fitzgerald, aki viszonylag rövid életében rendkívül termékeny volt, elsősorban a novella műfajában. Első sikerei után valósággal ontotta magából az elbeszéléseket, melyeket sorra hoztak le az előkelő magazinok. Mindez jó   [>>>]

Az amerikai írók "elveszett nemzedékének" egyik legismertebb tagja F. Scott Fitzgerald, aki viszonylag rövid életében rendkívül termékeny volt, elsősorban a novella műfajában. Első sikerei után valósággal ontotta magából az elbeszéléseket, melyeket sorra hoztak le az előkelő magazinok. Mindez jó kenyérkereseti lehetőség is volt az állandó pénzzavarban szenvedő írónak. Azonban leginkább azokat az írásokat közölték, amelyek megfeleltek annak a képnek, amelyek első nagy sikereit meghozták: amelyek az elit csillogó világát mutatták be. A szerkesztők a szokásos románcokat vártak tőle, gazdag lányoknak udvarló szegénylegényekről, féktelen partikról és rafinált "flapperekről": a jazzkorszak miniszoknyás, bubifrizurás, szabados életmódot élő lányairól, akik oly sok korai Fitzgerald-történet főszereplői. Fitzgerald azonban hamar megunta ezt a skatulyát, de próbálkozásai ellenére nem igen sikerült kitörnie belőle. Főleg a harmincas évek elejétől kezdve sorra írt olyan novellákat, amelyek a tőle megszokott verőfény helyett inkább félárnyékban mutatták be a huszadik század eleji Amerika és Hollywood lüktető, eleven világát. Bár továbbra is varázslatos eleganciával, néhány mondattal vagy filmbe illő, pergő párbeszédekkel volt képes egész élettörténeteket felvázolni, a gyakran tabutémákat döntögető, a társadalmi problémákkal szembenéző írások a fiókban maradtak. Ezeket a nyomtatásban soha meg nem jelent novellákat gyűjtötte egybe Anne Margaret Daniel Fitzgerald-kutató, a hagyaték kezelőinek kérésére, hogy több mint száz évvel a szerző írói bemutatkozása után végre megjelenhessenek. Néhány kivételtől eltekintve (mint például a kötetnyitó elbeszélés, az 1920-ban született, és a könyvkiadás világát zseniálisan ábrázoló Az adósság), a harmincas évek második felében, illetve nem sokkal halála előtt született novellákról van szó. "Ezek a történetek a válságokról és válásokról, munkás mindennapokról és magányos éjszakákról szólnak; éles eszű fiatalokról, akik se továbbtanulni, se munkát vállalni nem tudnak a nagy gazdasági világválság idején; az amerikai történelemről és annak háborúiról, borzalmairól és reményeiről; a szexről, amit csak utólag követ házasság - vagy utána sem; és New York City sugárzó, vad vitalitásáról és keserves szegénységéről, a helyről, amelyet Fitzgerald olyan mélyen értett és szeretett, minden lehetőségével, felszínességével és rondaságával együtt" - olvashatjuk a kötet összeállítójának előszavában. Számos történetnek van önéletrajzi alapja is: egészen biztos például, hogy felesége, Zelda kórházi megpróbáltatásai ihlették azokat a novellákat (Rémálom; Különben mi lesz; Forgószél), melynek főszereplői orvosok és ápolónők, míg a kötet-címadó Meghalnék érted azoknak a sötét napoknak állít emléket, amelyeket Fitzgerald az észak-karolinai hegyekben töltött, egészségügyi okokból (attól tartva, hogy kiújul fiatalkori tuberkulózisa). Más műveket a nők előtt megnyíló új élet- és karrierlehetőségek ihlettek (Köszönet a tűzért; Üdvözlet a lányoknak; Gracie a tengeren), vagy éppen Fitzgerald Hollywood romantikus történetsémáiból kívánt csúfot űzni (A ház asszonyai). Két elbeszélésben (Kesztyűs kézzel; Fogat fogért) kíméletlen vizsgálatnak veti alá az amerikai történelem egyik legvitatottabb időszakát, a polgárháborút, leszámolva a déli államokkal kapcsolatos mítoszokkal (mindez azért is érdekes, mert pont akkor, amikor ezek a novellák születtek, a szerző a déli államokat romantikus színben feltüntető Elfújta a szél szkript doktoraként is dolgozott). Az időrendben közölt tizennyolc novella után alapos jegyzetanyag zárja a kötetet. [<<<]