Abban közmegegyzés van a hadtörténészek között, hogy a sztálingrádi csata fordulópont jelentőségű a második világháború keleti frontjának történetében: itt és ekkor állt meg a német hadsereg szovjetunióbeli előrenyomulása, és ez időtől kezdve szaporodtak meg a Vörös Hadsereg győzelmei. Abban is   [>>>]

Abban közmegegyzés van a hadtörténészek között, hogy a sztálingrádi csata fordulópont jelentőségű a második világháború keleti frontjának történetében: itt és ekkor állt meg a német hadsereg szovjetunióbeli előrenyomulása, és ez időtől kezdve szaporodtak meg a Vörös Hadsereg győzelmei. Abban is megegyeznek a kutatók, hogy amiként "Oroszország ésszel nem fogható fel" - katonai szempontú elemzéssel a sztálingrádi csata is nehezen írható le hitelesen, ilyen titáni küzdelmet a maga valóságában egy tudomány nem képes megjeleníteni, reprodukálni. Ezért az angol író - aki öt évig hivatásos katona volt a brit hadsereg Németországban állomásozó páncélos alakulatainak egyikénél hatalmas esszében érzékelteti, mit éltek át 1942/43 borzalmas telén a harcoló felek katonái. Mindenekelőtt korabeli levéltári források (hivatalos és magán jellegű iratok) alapján, a hagyományos történeti elbeszélés műfajában ad emberi érzékenységű és igen közeli perspektívájú képet e sorsdöntő csatról. Beevor tehát nem a hadászati stratégia, hanem a közkatona szemével vizsgálódik, így például foglalkozik a szökésekkel, dezertálásokkal, az öncsonkításokkal, az iszákossággal, a megfutamodással vagy épp a hadikórházak elviselhetetlen zsúfoltságával - mindama megrázó emberi tényezővel, amelyekre a hadmozdulatok tervezői aligha figyelnek. (Így közöl pl. olyan döbbenetes adatokat, mint hogy a szovjetek Sztálingrádnál 13.500 saját katonájukat - egy hadosztályt végeztek ki, vagy legalább 50.000 volt szovjet katona küzdött a németek oldalán a bolsevizmus ellen stb.) Beevor tehát hangsúlyosan vizsgálja a hadseregekben uralkodó állapotokat vagy épp az átállók küzdelmét - saját népükkel szemben. Érzékelteti, sok-sok tényadat segítségével szinte reprodukálja a Vörös Hadseregben uralkodó embertelenséget és kegyetlenséget, vagy épp a Wehrmacht demoralizáltságát, rendkívül rossz élelmezési és egészségügyi ellátását stb. Mindeközben persze nem feledkezik meg a nagy horderejű stratégiai kérdésekről sem, legfőképp arról, hogy komolyan fölvethető az a lehetőség, miszerint a sztálingrádi katlan a Vörös Hadsereg cselvetése folytán alakult ki, s az oroszok színlelt visszavonulással csalták tőrbe a németeket. Az előzmények (a Barbarossa terv), illetve a háborúskodó felek bemutatása, a német támadó koncepció kialakulásának részletezése után összefoglalja a Szovjetunió elleni sikeres német hadműveleteket, majd három fő fejezetben (A "végzetes város"; Zsukov csapdája; A 6. hadsereg legyőzése) ad pontos közelképet az 1942 augusztusa és 1943 februárja között, Sztálingrádnál lefolyt gigászi ütközetről, annak megannyi emberi drámájáról. A háború kegyetlenségét megérzékítő, naturális részletekben is bővelkedő, mindazonáltal hadtörténeti szempontból abszolút precíz és írói kvalitásokról tanúskodó történelmi nagyesszé - amelyet Függelék, testes nemzetközi bibliográfia és mutató zár - fontos hadtörténeti monográfia. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]