A történelemelmélet egyik legnagyobb hatású 20. századi művelőjének könyve eredetileg1954-ben jelent meg, és ebben a szerző a modern európai állam kialakulásának előzményeit, valamint folyamatát írja le. Koselleck fölfogásában a modern állam első formája az abszolutista monarchia volt, amely
[>>>]
A történelemelmélet egyik legnagyobb hatású 20. századi művelőjének könyve eredetileg1954-ben jelent meg, és ebben a szerző a modern európai állam kialakulásának előzményeit, valamint folyamatát írja le. Koselleck fölfogásában a modern állam első formája az abszolutista monarchia volt, amely először választotta le a centralizált és racionalizált politikai hatalomról a vallást és a morált, az utóbbiakat a polgári magánélet körébe utalta. Ezzel ugyan egy időre az állam erős hatalomra tett szert, ugyanakkor megteremtette saját – vallási és erkölcsi – ellenfeleit. Vagyis, aminek a segítségével hatalomra került, az lett a sírásója: a polgári kurázsi. Kezdeti szövetségese, a felvilágosult polgárság ugyanis nem illeszkedett be az abszolutista hatalomba, hanem ellene fordult, és az egyetemes morálra hivatkozva forradalommal elsöpörte az abszolutista monarchiát. A polgárság bűnösnek, immorálisnak tartotta az uralkodó valóságot, a történelmet, amely utóbbit el is akarta törölni. A forradalom elsöpörte az abszolutista államot, és utat nyitott a modern társadalmi utópiák előtt – ez jelenti a szerző fölfogásában a polgári világ patogenezisét, azaz a modern társadalom létrejöttének kórtörténetét. Ezzel együtt a történelmi folyamatok egyetemes dimenzióba kerültek, és a 18. század folyamán és utána sorra születtek a globális utópiák. A szerző innen pillant vissza a múltra, mondván: „Elemzéseim az elmúlt jelenre összpontosulnak, nem pedig annak múltjára. Koselleck e célból szellemtörténeti elemzéseket kapcsol össze szociológiai tényanyaggal – földerítve a polgári társadalom kialakulásának gondolati inspirációit, illetve ezen inspirációk megfogalmazásának ama körülményeit, amelyekből kikövetkeztethető az eszmék politikai ereje, hatása. A szerző úgy véli, a történelem 1789 előtt a tények szerint alakult, utána nagyrészt a modernista utópiák szerint, majd tisztázza az utópikus történelemfilozófia és az 1789 után elszabadult forradalom összefüggéseit. Eszerint a polgári szellem a 18. században szerves folyamattá tette a történelmet, anélkül, hogy ennek a tudatában lett volna. Az ész ítélőszéke, a racionalizmus kritikai attitűdje teremtette meg magát a történelemfilozófiát is, amely aztán legerősebben a vallásra támadt. E szellemi folyamat politikai oldalát vizsgálja Koselleck, lényegében végigkövetve Descartes kételyről szóló axiómájától a modernista utópiák megjelenéséig terjedő szellemi folyamatok politikatörténeti aspektusait és következményeit. Műve az újkorról írt egyik legalapvetőbb történelemelméleti monográfia, amelyet terjedelmes jegyzetapparátus kísér. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]