Baráth Katalint eddig leginkább a történelmi krimi műfajába tartozó, múlt század elején játszódó, kisvárosi Dávid Veron-sorozatáról (A fekete zongora, 201013219; A türkizkék hegedű, 201112254; A borostyán hárfa, 201213228; Az arany cimbalom, 201419065) ismerték az olvasók, új thrillere azonban   [>>>]

Baráth Katalint eddig leginkább a történelmi krimi műfajába tartozó, múlt század elején játszódó, kisvárosi Dávid Veron-sorozatáról (A fekete zongora, 201013219; A türkizkék hegedű, 201112254; A borostyán hárfa, 201213228; Az arany cimbalom, 201419065) ismerték az olvasók, új thrillere azonban ízig-vérig mai történet, amely Budapesten játszódik. Az írónő első nem történelmi regénye társadalmunk nagyon érzékeny pontjára tapint - a családon belüli erőszak témáját pendíti meg, méghozzá "belülről", az áldozatok, a fenyegetettek nézőpontjából ábrázolva, nem a szokásos nyomozói munkát követő, kívülállós szemszögből. A történetet mesélő főhőst környezete Méregzsáknak becézi - nem minden ok nélkül. Lakótársa, Bori egy olyan szervezetnél önkéntes, ahová a bántalmazott nők fordulhatnak. Szabadidejében bokszolni járó hősnőnk így mindig hallja az eseteket és titkon felveszi az igazságosztó szerepét. Bori révén ugyanis hozzáfér a nevek listájához, követi az erőszakos férfiakat és jól megleckézteti őket. Amikor azonban Borit is megtámadják és összeverve megtalálják egy kapualjban, Méregzsák életének viszonylagos egyensúlya felborul. Elhatározza, hogy maga keresi meg a tettest, már csak azért is, mert tart attól, hogy lebukik éjszakai "hobbijával", ha túl sokat segít az egyébként szimpatikus nyomozónak, Kelemen századosnak. A vicces cinizmus álarcát felvéve, valójában minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. A krimiként, de sokkal inkább társadalmi rajzként olvasható regény szerzője így nyilatkozott munkájáról: "ez a történet egy belemenős, politikailag nem korrekt thriller formájában van elmesélve, és messziről kerüli a jókislányos kompromisszumokat". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]