A 2011-ben nagy sikert aratott szlovák regény egy női identitás kialakulásának monológ formájú narratívája. Hőse, Jarka a kamaszlány az anyjával, az ugyancsak kamaszként viselkedő, felelőtlen Luciával és idős, magatehetetlen nagyanyjával él, pontosabban elviseli meglehetősen zilált életüket. A   [>>>]

A 2011-ben nagy sikert aratott szlovák regény egy női identitás kialakulásának monológ formájú narratívája. Hőse, Jarka a kamaszlány az anyjával, az ugyancsak kamaszként viselkedő, felelőtlen Luciával és idős, magatehetetlen nagyanyjával él, pontosabban elviseli meglehetősen zilált életüket. A nagymama halálával Jarkáék megöröklik a lakását, és mint kiderül, rájuk marad Pozsony egyik peremkerületében, Récsén, a hegyoldalban egy kis kertes ház. E házikó később kulcsfontosságú színhelye lesz a regény lassan csordogáló cselekményének. Jarka igazából itt érzi otthon magát, itt tölt önfeledt perceket, órákat, itt, a kertben heverészve félálomban látja maga előtt a címben említett hajókat. Az élete is mintha félálomban telne, az öntudatlanul kallódó, sodródó lány nem tanult az anyjától semmit, mindössze azt a jó tanácsot kapja, hogy ha nem tud valamiben dönteni vagy nem tud valamit megoldani, bízza az egészet a véletlenre; legyen minden úgy, ahogyan lennie kell. Egy napon a vasútállomás előtti téren találkozik egy ijedten tébláboló, tanácstalan nővel, aki egy iker-babakocsit tol. Megkéri Jarkát, vigyázzon a gyerekekre, amíg ő találkozik egy befutó vonat utasával. Sok idő telik el, ám az ikrek anyja nem kerül elő. A lánynak egy idő után föltűnik, hogy a babakocsira akasztott szatyorban minden megtalálható, ami a csecsemők ellátásához szükséges, tápszer, mérőedények, pelenka, tartalék cumi, de még orrcsepp is. A lány ekkor megérti, magára maradt az ikrekkel. Most először életében döntenie kell. És úgy dönt, hogy magához veszi a gyerekeket, hiszen végre felelősséget vállalhat valakikért. Elmegy velük a récsei kis házba, és egykori szomszédjuk fiával, régi pajtásával, Kristiánnal mintegy papás-mamást játszva "családot alapítanak". "Hihetetlen volt. A kertben volt két kisbaba. Két igazi, hús-vér gyerek. Az anyukájuk lettem. Hogyan fordulhatott elő ilyesmi? Egyszerűen." morfondírozik Jarka. A regény az ő felnőtté válásának, érésének lassan csordogáló története, egyben afféle szociológiai látlelet a nagyváros peremén élők világáról, mindennapjairól és tipikus alakjairól. Az írónő folyton visszaviszi gyermekkorába Jarkát, aztán ismét a jelenbe helyezi, ám eközben rendre utal arra, hogy a lány otthon, gyermekként mennyire semmit sem kapott az életre útravalóul. Ő is csak úgy felnőtt magától, a véletlenek alakulása szerint, azután egész élete egyszerűen magától telik, mindaddig, amíg az ikrek fölnevelését elvállalja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]