A huszadik század jelentős külföldjáró magyar íróit, mint Szerb Antalt, Márai Sándort vagy Cs. Szabó Lászlót a Nyugat városai ihlették meg, ellenben Muszatics Péter dokumentumfilmest Kelet- és Közép-Európa "metropolisai". Ezek a nyugat-európaiaknál kisebb és tán kevesebb látnivalóval büszkélkedő   [>>>]

A huszadik század jelentős külföldjáró magyar íróit, mint Szerb Antalt, Márai Sándort vagy Cs. Szabó Lászlót a Nyugat városai ihlették meg, ellenben Muszatics Péter dokumentumfilmest Kelet- és Közép-Európa "metropolisai". Ezek a nyugat-európaiaknál kisebb és tán kevesebb látnivalóval büszkélkedő városok atmoszférája mégis nagyon színes és változatos, hiszen át van itatva a jellegzetesen többnemzetiségű kelet-európai históriával - a szerző e jellegzetességeket tárja föl városleíró esszéiben. Az előszóíró John Lukacs kiemeli, hogy a szerző kíváncsisága, nyitottsága, árnyalatos gondolkodása, megértésre törekvése művészi ábrázolóképességgel párosul, ilyen összetett módon ragadja meg a Balti-tengertől az Égei-tengerig elnyúló közép-európai térség nyolc városának történelem átitatta lelkületét, a rá jellemző genius loci tartalmát. Utazása a Balti-tengertől kezdődik: Tallinban két nagy filmrendező, Ingmar Bergman és Tarkovszkij nyomait kutatja; az előbbinek A csend című filmjét ihlette meg az észt főváros, az utóbbi itt forgatta a Sztalkert. Ám a moziélmények mögött ott bujkál a Molotov-Ribbentrop paktumban a szovjeteknek kiszolgáltatott kis ország és fővárosának drámája. Litvánia fővárosában, Vilniusban történelmi drámák idéződnek föl a szerzőben: a lengyelek és a szovjetek uralta múlt megannyi emléke, de az irodalomtörténet is tükrözi e többnemzetiségű karaktert Czeslaw Milosz (litvánul Milošas) személyében. A lengyelországi Lodźról (Litzmannstadt) elmondja, hogy a 19. század elején még falunak is kicsi volt, aztán néhány évtized alatt - szinte amerikai módra - nagyváros nőtt ki a földből. A mai Ukrajnához tartozó Lemberg (Lwów, Lviv) múltja is a lengyel történelem része. Pozsony (Bratislava, Pressburg) történelmét és így a hely szellemét meg egyenesen három nemzet, a magyar, a német és a szlovák határozta meg 1919 előtt, és a mai önálló Szlovákia dicséretes módon próbálja föltámasztani a multikulturális hagyományokat. Sok a hasonlóság Pozsony és Temesvár (Timişoara) között, bár a Ceauşescu-korszak lakótelep-építő mániája és betelepítési hulláma sokat rombolt a város hajdani többkultúrájú, többnyelvű, izgalmas atmoszférájú egyéniségén. De hogy valamit mégis megőrizhetett ebből, annak biztos jele, hogy 1989 decemberében itt tört ki a romániai forradalom, Tőkés László református lelkész parókiáján. A boszniai Szarajevó a hányatott balkáni és jugoszláviai múlt hordozója és áldozata, és ugyancsak jelképi erejű történelmi epizódja, hogy 1914-ben az itteni, Ferenc Ferdinánd elleni merénylet volt az I. világháború kirobbanásának közvetlen oka. Az Égei-tenger partján fekvő Thesszaloniki (Selánik, Szolun) múltjában egyként jelen vannak a törökök és bolgárok, és különös, mába érő módon az ókori makedónok is, miközben a város igazi gazdái a zsidók voltak. Muszatics Péter közép-európai térben és történelmi időben tett utazásának könyve hozzásegít a közép-európai nemzetek múltjának, e múlt egymásba gubancolódó szálainak megfejtéséhez. Rendkívül gazdag művelődéstörténeti anyagot vonultat föl az úti jegyzetek gyűjteménye. [<<<]