Rendkívül érdekes és részletgazdag, egyszerre olvasmányos és szakszerű Nemestóthy-Szabó Béla első világháborús naplója. A 12. huszárezred tisztjeként több harcteret is megjárt, több mint kilencven ütközetet túlélt katona az első napoktól kezdve lejegyezte a történéseket. Jóval később, 1934-ben   [>>>]

Rendkívül érdekes és részletgazdag, egyszerre olvasmányos és szakszerű Nemestóthy-Szabó Béla első világháborús naplója. A 12. huszárezred tisztjeként több harcteret is megjárt, több mint kilencven ütközetet túlélt katona az első napoktól kezdve lejegyezte a történéseket. Jóval később, 1934-ben rendezte aztán két kötetbe a naplót, kiegészítve azt számos más forrással: fényképekkel, korabeli újságcikkekkel, hivatalos katonai jelentésekkel, parancsokkal, rendeletekkel, mások által készített csataleírásokkal, tábori lappal, valamint személyes hangú levelekkel, képeslapokkal. Az eredetileg magánhasználatra összeállított, ám most végre nyomtatásban is megjelenő kötet egyes fejezetei végigvezetnek bennünket négyéves frontszolgálatán. A napló 1914. július 25-én kezdődik, amikor Nagykikindán éri őket a hadüzenet híre és a huszárezredet a keleti frontra vezénylik. A szerző ismerteti az orosz fronton folyt lovassági hadműveleteket, abban való saját részvételét, megismerhetjük a Galíciában töltött időszakot, a kárpáti téli csatát, majd az 1915-ös gorlicei áttörést követően egészen a Galícia határáig történt előrenyomulásig követhetjük nyomon az eseményeket. 1916-ban először a Serchowóban vívott állásharcokról, majd a Bruszilov-offenzíva részeként a Stochod-folyó melletti ütközetről kapunk részletes és érzékeny beszámolót. Láthatjuk, miként érződik a bejegyzéseken egyre jobban szerzője fáradtsága és fásultsága, amely stílusán, feletteseit érintő megnyilvánulásainak erős kritikai felhangján is érezhető. 1916 szeptemberétől 1917 tavaszáig a román front erdélyi harcaiban való részvételét követhetjük nyomon, majd pedig részleteket ismerhetünk meg a kassai pótkeret állományában eltöltött, s már igencsak megérdemelt két és fél év háborús szolgálat utáni "pihenőről". Megtudhatjuk, hogyan jutott el 1918 júniusában rövid időre az olasz frontra, majd hogyan tért vissza ezredéhez, ismét a keleti hadszíntérre, később a csehországi Kladnóba, végül vissza Erdélybe. A napló keserű végszavában a szerző azon értelmezését is kifejti, mely szerint a háborús vereség a zsidók, a szociáldemokraták "aknamunkájának", a szabadkőművesek "rombolásának", az Est és a Pesti Napló "lázításának" köszönhető. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]