Pár évvel ezelőtt fogott bele Márkus András (először egy barátjával, azután egyedül) a Parasztfigyelő blog írásába, amelyből aztán kinőtte magát a most megjelenő könyv. A blog, akárcsak a kötet nem mindenkinek ajánlható: azok fogják valójában érteni és élvezni, akik fogékonyak az abszurd,   [>>>]

Pár évvel ezelőtt fogott bele Márkus András (először egy barátjával, azután egyedül) a Parasztfigyelő blog írásába, amelyből aztán kinőtte magát a most megjelenő könyv. A blog, akárcsak a kötet nem mindenkinek ajánlható: azok fogják valójában érteni és élvezni, akik fogékonyak az abszurd, kíméletlen, helyenként morbidba hajló fekete humorra, akik fogékonyak arra, hogy a görbe tükörben feltűnő képekben felfedezzék a szerzői szándékot, az üzenetértéket, az egyszerre nevetséges és veszedelmesen éles kritikát. A főszereplő és narrátor egy bizonyos "birodalmi úr", a felsőbbrendűségéről, megkérdőjelezhetetlenségéről, abszolút igazáról totális meggyőződésben elő, groteszkbe hajlóan kegyetlen és torz gondolkodású, a legtermészetesebb egocentrikusságban, sőt, egomániában élő - mondjuk így - arisztokrata archetípusa. Ő számol be egyrészt "úri" hétköznapjairól, másrészt bokros teendőiről, amelyek közül talán a legtöbb figyelmet az őt minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon szolgáló "parasztok tartásának és idomításának" fáradalmai igénylik. Ez utóbbi téma valóságos ismeretterjesztő kézikönyvi anyagként manifesztálódik, hisz minden összegzésre kerül benne, amit a "parasztok" szokásairól, ápolási-gondozási igényeiről, felhasználási módjairól, s velük kapcsolatban felbukkanó esetleges problémákról tudni kell és érdemes - mármint az elbeszélőhöz hasonló "birodalmi uraknak". A kellő edzettségű, elvonatkoztatásra képes, groteszk humort értő (és persze az obszcén részek okán nagykorú) olvasók figyelmébe ajánlható kötet általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]