Pirandello a 19-20. századi olasz irodalom klasszikusa, 1934-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, főként drámáit, színműveit, amelyekben főszerepet játszik az erkölcs, ismerte el ezzel a korabeli szakértő bizottság. A szerző ebben a darabjában is görbe tükröt tart a társadalmi kényszerhelyzetek által   [>>>]

Pirandello a 19-20. századi olasz irodalom klasszikusa, 1934-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, főként drámáit, színműveit, amelyekben főszerepet játszik az erkölcs, ismerte el ezzel a korabeli szakértő bizottság. A szerző ebben a darabjában is görbe tükröt tart a társadalmi kényszerhelyzetek által létrejött képmutatásnak, az emberi esendőségnek, gyarlóságnak. A Nem komoly dolgot 1918. november 22-én mutatták be a livornói Rossini színházban. Ez a darabja két korábbi elbeszélésének alapján született, s bár Olaszországban és Németországban is filmet készítettek belőle, Magyarországon most először jelenik meg. Főhőse, Memmo Spernaza amolyan szívtipró férfiszépség, aki szerelmes vallomásaival harminc éves korára tizenkét lánynak csavarta el komoly házassági ígéretekkel a fejét. Ám egy felbőszült báty párbajra hívta a hősszerelmest, akinek ez majdnem az életébe került. Memmo ekkor furcsa lépésre szánja el magát, elvesz egy lányt, pusztán azért, hogy "alibije legyen", azaz továbbra is szédíthesse a női nemet, de már több nőt ne kelljen oltár elé vezetnie. Erre a célra Gasparinát szemeli ki, akin - a lány bevallása szerint - még soha senki fiának nem akadt meg a szeme. Memmo az esküvő után kereket old újabb szerelmével. A jelentéktelen küllemű Gasparina eközben valósággal kivirágzik, úgy érzi már majdnem teljes az élete, és az lehetne, ha Memmo őt szeretné, ám a férfi még mindig legutolsó menyasszonya után sóvárog. Ekkor az asszony elhatározásra jut, visszaadja férje szabadságát. Azonban a férfi nem vágyik erre, hiszen szerelmi játékait így űzheti a leggátlástalanabbul. Ám időközben - nem is olyan furcsállandóan - felfedezi felesége értékeit, és talán még bele is szeret... A három felvonásos, Észak-Olaszországban játszódó színművet a kötet záró részében Arc és álarc címmel Puskás László elemzi. Akiket az olasz irodalom behatóan érdekel egészen bizonyos, hogy keresni fogják a kötetet, de mindazoknak ajánlható, akik a színműveket, nemcsak színházban látni, de könyvben olvasni is szeretik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]