Az 1957-ben írt könyv két nagyobb novellát tartalmaz, részben azonos főszereplőkkel. Az elsőből megtudjuk, hogy Lane Coutell elegáns egyetemistának gondjai vannak egy Frances nevű lánnyal, aki ahelyett, hogy víkendjükön csodálattal adózna az ő meglehetősen sznob és terméketlen - szellemi   [>>>]

Az 1957-ben írt könyv két nagyobb novellát tartalmaz, részben azonos főszereplőkkel. Az elsőből megtudjuk, hogy Lane Coutell elegáns egyetemistának gondjai vannak egy Frances nevű lánnyal, aki ahelyett, hogy víkendjükön csodálattal adózna az ő meglehetősen sznob és terméketlen - szellemi produkcióinak, valamint a baseball iránti rajongásának, ebéd közben minduntalan rosszul lesz és egy orosz könyvről mesél, ahol a jó imádságról és egy öreg zarándokról esik szó, aki az ima ismétlésével az isteni minőség tudatáig jut el. Mindennek betetőzéséről Frances alias Franny az ebéd végeztével ájultan összerogy. Néhány nap múlva - a másik novellában, melynek főszereplője a lány bátyja, Zooey, a huszonöt éves tévészínész - már otthon találjuk. Teljes letargiában fekszik a Glass család nappali szobájában. Néhány villanással kibontakozik az egész család története: a legidősebb fiú: Seymour öngyilkos lett, utána következő öccse, Budd - író. Két ikerfiú közül az egyik lelkész, a másik világháborús hősi halott. Közös vonásuk, hogy egykor valamennyien szerepeltek a rádió 17 éven át tartó sorozatában, ahol a hallgatók ostobánál ostobább kérdéseire okosabbnál okosabb válaszokat adtak. A két legfiatalabb, Franny és Zooey éppúgy megsínylette ezt a korai csodagyerekséget, mint a két legidősebb. Valamennyien önmagukat keresik, mert: "Nem igazán jó, amit csinálnak, hanem csak olyasmi, amit minden ismerősük egész biztosan jónak tart majd". Salinger írásművészete mára már klasszikussá "szelídült", így a regény - minden olvasónak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]