Az abszurd regény egyes szám első személyű elbeszélője többször is megöli a feleségét, aki azonban mindig új életre támad. A cselekménynek ez az irreális vezérfonala, fő motívuma számos alkalmat teremt az írónak, hogy egyetlen műben horrorba hajló krimit írjon, illetve erotikus regényt alkosson e   [>>>]

Az abszurd regény egyes szám első személyű elbeszélője többször is megöli a feleségét, aki azonban mindig új életre támad. A cselekménynek ez az irreális vezérfonala, fő motívuma számos alkalmat teremt az írónak, hogy egyetlen műben horrorba hajló krimit írjon, illetve erotikus regényt alkosson e kettősségre utal a címben szereplő Öl, amely igeként és főnévként is értelmezendő. De ennél sokkal többről van szó! Mert miközben az olvasó előtt kirajzolódik egy eléggé viharos -- mégis csak hétköznapi -- házasság története, aközben fölépül egy sajátos logikájú asszociatív próza, és ezen közben az író a szövegből elég gyakran kiszól a Füst Milántól ismerős (A feleségem története elbeszélőjeként megismert) Störr kapitánynak, sőt, ezek után még történelmi persziflázsokba, paródiákba is bocsátkozik. A narrátor és felesége, Sára egy délután színházba készülődnek; a férfi fölöltözve és zsörtölődve várja, hogy a lakásban még alsóneműben cikázó felesége végre elkészüljön a toalettjével. Készülődés közben az asszonynak eszébe jut, hogy még nem rakta helyre az elmosott konyhai edényeket, hogy nem kötötte be burkoló papírba a gyerek új munkafüzetét, majd úgy dönt, hogy mégsem a fekete, hanem a piros ruháját veszi fel, ám azt előbb még ki kell vasalni, miközben visszautasítja férje váratlan testi közeledését. A főhős ekkor vágja el az asszony nyakát immár hetedszer ölve meg a feleségét. Ám mivel Sára színésznő, könnyen megy neki a feltámadás. De egyelőre a férfi a földarabolt holttestet az anyósa hűtőládájába próbálja begyömöszölni, eközben fölidézi családi életük apróbb-nagyobb eseményeit, kezdve attól, hogy Eszti lányuk az ellenőrző könyvében a 2-es osztályzatot 4-esre próbálta átrajzolni, az adriai nyaraláson át egészen addig, hogy ki főz reggelente kakaót a családnak. Miután végzett a holttest elrejtésével, egyedül megy a színházba, ahol számos ismerősével találkozik, többek között az imént meggyilkolt Sárával is, aki mégis csak a fekete ruháját viseli Ekkor tűnik föl a férfinak, hogy Sára nyakláncán egy héber írásjelet mintázó medál függ, amelynek jelentése: örökké élj! A krimi szövegébe applikálva többször megidéződik az ókori Egyiptom élete is, éspedig oly módon, hogy Esztiék az iskolában épp az ókort tanulják történelemből, és Sára minden leckét kikérdez, tehát maga is elmélyül az óegyiptomi élet ismeretébe. De a férfi ugyanilyen könnyen belehelyezi magát kedvenc tévésorozatának világába, és a képzelet, meg az emlékek szárnyán eljut Athénba vagy épp az eszkimók lakta Rudolf-szigetekre. A regény végén a többszörös gyilkos főhősre rossz vég vár, sorsában megismétlődik Marat halála, őt is egy kádban öli meg Kordé Sarolta (!), miközben szeretkeznek és narancsot esznek. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent sokrétegű, összetett motivikájú és szerkezetű abszurd regény az idősíkokat, helyszíneket, szereplőket gyakorta váltogató mű, amely egyfajta túlzó karikatúrája, gúnyrajza mai életünknek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]