Valós tényeket dolgoz fel, ám fikciós elemekkel vegyítve Sarah Cohen-Scali regénye. Heinrich Himmler gondolta ki azt a Lebesborn ("életforrás") nevű programot, amelynek keretében szülőotthonokban hozhatták világra az arra kiválasztott nők gyermekeiket, hogy aztán azokat az SS-nek, a náci államnak,
[>>>]
Valós tényeket dolgoz fel, ám fikciós elemekkel vegyítve Sarah Cohen-Scali regénye. Heinrich Himmler gondolta ki azt a Lebesborn ("életforrás") nevű programot, amelynek keretében szülőotthonokban hozhatták világra az arra kiválasztott nők gyermekeiket, hogy aztán azokat az SS-nek, a náci államnak, Adolf Hitlernek ajánlják fel. A programon belül foglalkoztak tudatosan kiválasztott, árjának minősített nők és SS-tisztek "párosításával", valamint a megszállt területekről - főleg Ukrajnából és a balti államokból - is raboltak olyan, árjának nyilvánított gyerekeket, akiket onnantól kezdve az SS felügyelete alatt neveltek fel, hogy előbb a Hitlerjugend elitiskoláiban, az ún. Napolákban tanuljanak, majd felnőttként az állam szolgálatába álljanak. A regény főhőse, egyben narrátora Konrad von Kebnersol, a program vezetőjéről, Max Sollmannról Maxnak is becézett fiú, aki még magzatkorától kilenc-tíz esztendős koráig, a második világháború végéig meséli el életét. Már anyja méhében a Führert imádó és dicsőítő náci, aki 1936. április 20-án, Hitler 47. születésnapján, egy Lebensborn-szülőházban, egy a náci tudósok szempontjai alapján kiválasztott "tökéletes" anya és egy SS-tiszt gyermekeként jön a világra, mint Németország új, "felsőbbrendű" gyermeke. Anyjától nagyon korán elszakítva nő fel, és lassan érti meg, kik, mire használják fel, mire-mivé akarják őt nevelni. Végső kiábrándulása az ostromlott Berlinben, a háború végén következik be. A történetben fontos szerep jut a valóságos személyről - Salomon Perelről - mintázott Lukasnak is: ő egy zsidó fiú, akinek csodával határos módon 1941-ben sikerül árja kamasznak kiadni magát, és így kerül egy Napola-iskolába Maxszal. Az egyszerre szellemes, ugyanakkor témája okán megdöbbentő regény utószavát Karsai László írta. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]