Doktori disszertációjának könyvváltozatában Falus Orsolya az ispotályos keresztes lovagrendek történetével foglalkozik az Árpád-kori Magyarországon. A fennmaradt források tanúsága szerint a korban leginkább az egyház végzett beteggondozó tevékenységet. 1147 nyarától kezdődően egyes keresztes lovagrendek is bekapcsolódtak ebbe a tevékenységbe, akkor, amikor a második keresztes hadjáratra induló lovagok átvonultak hazánkon. Számos johannita és templomos lovagot II. Géza magyar király birtokadománnyal rendtartományok alapítására ösztönzött, és abból több esetben nemcsak rendházat, hanem ispotályt is létesítettek. Az Árpád-korban hat rend is foglakozott betegápolással: a Szent Lázár-, a Templomos-, a Szent János-, a Szent Antal-, a Szentlélek-, valamint a magyar alapítású Szent István-lovagrend. Ezek történetét, betegápoló tevékenységét mutatja be a kötet, elsőként általánosságban ismertetve ezen rendek kialakulását, a keresztes hadjáratokban viselt szerepüket, megjelenésüket Magyarországon, a betegápoláson túl a hiteleshelyek működtetését. Ezt követi egyesével mind a hat rend tevékenységének bemutatása, olyan részterületekre is kitérve, mint a lazariták leprásokkal végzett munkája, a templomosok pénzügyei, a johanniták hiteleshelyi működése, az antoniták pozsonyi kórháza, valamint a Szentlélek lovagrend pécsi, földvári, besztercei, segesvári vagy nagyszebeni ispotálya. A végig jegyzetelt, fekete-fehér illusztrációkkal is ellátott kötet magyar és angol nyelvű összegzéssel, a rövidítések feloldásával, valamint irodalomjegyzékkel zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
