Igazi különlegesség a Múlt és Jövő Könyvkiadó gondozásában, Kelemen Ágnes Katalin közreadásában megjelenő napló. Szerzője a két világháború közötti időszak meghatározó író-újságíró-kritikusának, Bálint Györgynek az apja. A kikeresztelkedett zsidó volt bankigazgató, feleségével együtt rendkívül   [>>>]

Igazi különlegesség a Múlt és Jövő Könyvkiadó gondozásában, Kelemen Ágnes Katalin közreadásában megjelenő napló. Szerzője a két világháború közötti időszak meghatározó író-újságíró-kritikusának, Bálint Györgynek az apja. A kikeresztelkedett zsidó volt bankigazgató, feleségével együtt rendkívül büszke volt fiára. Az időközben életbe lépett zsidótörvények hatására azonban Györgyöt munkaszolgálatra rendelték be, és a doni katasztrófa utáni visszavonulás közben, 1943. január 21-én elhunyt. Bár a család a Vöröskeresztnek köszönhetően hat hónappal később értesült a halálesetről, az édesapja képtelen volt elhinni a hírt. Elhatározta, hogy naplót ír, azzal a céllal, hogy messzire hurcolt fia utólag mindenről értesüljön. Egyfajta védekezési mechanizmus volt ez: a napló tartotta benne a lelket, ez tartotta fenn benne azt az illúziót, hogy a fia, Gyuri még él, és megakadályozta azt, hogy ő belesüppedjen a mindennapi gettóéletbe. Mint ahogy egy 1944. április 27-i bejegyzés is megörökíti: "Egy póhálófonálnyi lehetőség az, amibe kapaszkodom, hogy elhitessem magammal, hogy talán mégis élsz. Ennek a vékony fonalnak nem szabad elszakadnia, ha azt akarom, hogy életemnek még célja legyen. Ezért is folytatom ezeket a feljegyzéseket, és abban az illúzióban ringatom magamat, hogy veled beszélgetek, és várom a hírt, hogy élsz, és valamikor visszajössz". A négy külön füzetbe kézírással lejegyzett naplóból végül a harmadik-negyedik füzet maradt fenn, az 1944. április 4. és az 1945. január 30. között történteket bemutatva (az első két napló-füzet eltűnt). A sorok írója, tallózva a korabeli sajtóból, lejegyezve a rádióhíreket, részletesen beszámol a fronteseményekről és a hátország politikai történéseiről, rendre megemlíti előbb egy ismerősnél, majd a nemzetközi gettóban telt, sok nélkülözéssel és félelemmel teli mindennapjaikat, továbbá beszámol a rokonok és barátok megpróbáltatásairól is. Mindezzel szöges ellentétben állnak a zsidók életét lépésről lépésre korlátozó rendelkezéseket leíró, tömör, már-már távolságtartó beszámolói: "Zsidóknak lakhelyüket elhagyni tilos. Vasutat, autóbuszt, autót nem használhatnak, csak a város belterületén utazhatnak villamoson" (április 6.); "Az összes zsidó üzleteket bezárták, az árukészleteket zár alá vették" (április 21.); "A zsidók cukor- és zsíradagját havi 30 dekára szállították le. Hús heti 10 deka. Vajat, olajat, rizst, mákot, paprikát zs. egyáltalán nem kaphat" (április 23.); "Zsidó írók könyveit nem szabad eladni, sem kölcsönkönyvtárakban kölcsönadni. Zsidók nem látogathatják a nyilvános fürdőket" (május 2.). Megrendítő az a bizonyosság, amellyel Bálint Ármin beszámol a zsidókat érintő, napi szintű atrocitásokról, sőt arról, amit a koncentrációs táborokról hallott, az egyik legdrámaibb bejegyzése pedig egy 1944. április 10-i részlet: "Lassan megszokom a tényt, hogy megfosztottak mindentől, amit hosszú időn át szereztem, és ami az életem keretét képezte. De nehéz lesz beletörődni abba, hogy soha többé nem lesz saját otthonom, és úgy fogom leélni a hátralévő időt, mint egy kivert kutya". A kötetet a naplót gondozó Kelemen Ágnes Katalin - Bálint Ármin unokatestvére, Bárdos Lipót ükunokája - értő előszava nyitva, majd ezt követi a jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő napló teljes szövege, magyarázó jellegű jegyzetekkel kiegészítve. A kötet közepén helyet kapott egy fekete-fehér családi fotómelléklet is. A páratlanul értékes kordokumentum széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]