Az emigráns orosz író kisprózája eredőit és alapmotívumait, illetve szellemi előzményeit tekintve Csehov novellisztikájára emlékeztet, de ábrázolásmódjában Franz Kafkára és James Joyce-ra hajaz, miközben mutat rokon vonásokat Prousttal is. Mondhatnánk, a nagy orosz írók realizmusába ojtotta a
[>>>]
Az emigráns orosz író kisprózája eredőit és alapmotívumait, illetve szellemi előzményeit tekintve Csehov novellisztikájára emlékeztet, de ábrázolásmódjában Franz Kafkára és James Joyce-ra hajaz, miközben mutat rokon vonásokat Prousttal is. Mondhatnánk, a nagy orosz írók realizmusába ojtotta a nyugati szürrealizmust, elvonatkoztatást, különcséget és hasadt lelkűséget. Összegyűjtött elbeszéléseinek első kötete jól kifejezi érzelmességbe plántált impresszionizmusát, sajátos - csehovi és kafkai elegyítésű - figuráinak különös életmegnyilvánulásait. Némelyik novellájának (Az erdei manó) olvastán úgy tűnik, mintha megállt volna az idő, miközben az író mesés történetet ad elő. Több írásában pillanatnyi impressziók, tünékeny észlelések rögzítésével képes ábrázolni az ember természetét, illetve természethez való viszonyát (Vihar; Zene). Egészen kafkai az a történet, amelyben az emigráns oroszok után Nyugat-Európában szaglászó GPU-ügynököt ártalmatlanná teszik (Beszélünk oroszul). Máskor impresszionista látású, ugyanakkor légies szerelmi történet válik mély filozófiájú prózává (Hangok). Van olyan elbeszélése, amely részletező, minuciózus realizmusával tűnik ki a sorból, azután az egész történet átúszik a valószerűtlenbe, a misztikumba, az élet pedig szinte észrevétlenül átúszik a halálba (Egy naplemente részletei). A Nabokov-novellák többsége Nyugat-Európában, többnyire Berlinben és az orosz emigránsok körében játszódik. Fura metamorfózisok mennek itt végbe. Novellahősei viszont mindig szuverén egyéniségek, ugyanis Nabokovot az egyéniség érdekli, a személyiség egyedi természete, a lélek külvilági benyomásokra adott reakciója. A pontos lélekrajz viszont sokszor keveredik a fantasztikummal, a szürreálissal. Kivételes nyelvi erő és fantázia jellemzi novelláit. Ez a nyelv - valószínűleg az író emigráns életformájából adódóan - szinte sterilen irodalmi, amelyet azonban a pontos megfigyelések, a szellemes megállapítások, az érzékeny impressziók tesznek színessé, vonzóvá, hatásossá. Hősei gyakran mélyre süllyedt, megalázott, pórul járt, kitaszított emberek, őket ábrázolja a szláv lelkiségből jövő mély empátiával, ugyanakkor nyugatias távolságtartással. A kötetnek minden jelentősebb világirodalmi gyűjteményben helyet kell kapnia. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
