Ismét verseskötettel jelentkezik Oláh András, akit a kortárs irodalom iránt érdeklődők lírikusi pályája mellett drámaíróként is ismerhetnek. Mostani válogatásába nagyrészt olyan költemények kerültek be, amelyek a többrétegű fájdalom megéléséről, mibenlétéről, variációiról szólnak, legyen szó akár
[>>>]
Ismét verseskötettel jelentkezik Oláh András, akit a kortárs irodalom iránt érdeklődők lírikusi pályája mellett drámaíróként is ismerhetnek. Mostani válogatásába nagyrészt olyan költemények kerültek be, amelyek a többrétegű fájdalom megéléséről, mibenlétéről, variációiról szólnak, legyen szó akár keserves és hiábavaló istenkeresésről, vagy épp a szeretett nő elvesztéséről: "nélkülözlek - ahogy megvonsz magadtól te is - / hisz amikor kellene nem vagy sehol / néha hallom még ahogy Barabást kiált a tömeg / - mintha mikrofonpróba volna csak - / de spongyát rá: hisz mióta világ a világ / mégiscsak egyetlen túlélőd vagyok" (ingerküszöb). Az összesen öt ciklusból álló (Szemlesütve; Partszélre vetve; Fogolycsere; Menedék; A nagyapaák csöndje) kiadvány az intellektuális férfilíra kedvelőinek ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]