Eredetileg 1930-ban, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg Farkas Gyula irodalomtörténész tanulmánya, amely a magyar nemzeti irodalom megszületésének korszakát mutatja be a 18. század végétől az 1820-as évtizedig. A két világháború között a berlini egyetem Magyar Intézetét, majd az
[>>>]
Eredetileg 1930-ban, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg Farkas Gyula irodalomtörténész tanulmánya, amely a magyar nemzeti irodalom megszületésének korszakát mutatja be a 18. század végétől az 1820-as évtizedig. A két világháború között a berlini egyetem Magyar Intézetét, majd az ottani Collegium Hungaricumot igazgató szerző a magyar romantikát nem a világirodalmi áramlat hazai adaptációjaként, hanem sajátos magyar jelenségként tárgyalja, amelyben ?két ellentétes irodalmi áramlat? a nyugatias, dunántúli, katolikus és a magyaros, keleti, protestáns hagyomány szintéziseként valósul meg a nemzeti irodalom, mint a modern nemzetté váláshoz vezető folyamat legfontosabb terepe és eszköze. Az egyes fejezetek ezen áramlatok formálódását, vitáját tekintik át egészen a beteljesülésig, amelyet ?Kölcsey Ferenc, a tiszai kálvinista és Vörösmarty Mihály a dunántúli, katolikus? baráti kézfogása, költői ihletük egybetalálkozása?, a Himnuszt és a Szózat fejez ki. A szerző elegáns, esszéisztikus stílusa ma is befogadhatóvá teszi szellemtörténeti ihletettségű eszmefuttatását, amely a magyar irodalomtörténet-írásnak ma is homlokterében álló problémát tárgyal. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
