Saját bevallása szerint "kulturált botránykönyv" Dömsödi Gábor: Friderikusz és Hajdú serpája voltam című kötete. A könyvet olvasva hamar kiderül: két volt munkatársáról markánsan más véleménye van. A még a rádiós időszakban megismert Friderikusz Sándorról ("Sanyikáról") leírja, hogy kiemelkedően   [>>>]

Saját bevallása szerint "kulturált botránykönyv" Dömsödi Gábor: Friderikusz és Hajdú serpája voltam című kötete. A könyvet olvasva hamar kiderül: két volt munkatársáról markánsan más véleménye van. A még a rádiós időszakban megismert Friderikusz Sándorról ("Sanyikáról") leírja, hogy kiemelkedően tehetséges újságíró, műsorvezető, akit hosszú ideig családi barátnak tartott, és akivel szerinte kölcsönösen félreértelmezték ezt a kapcsolatot, és bár nem volt vele egyszerű együtt dolgozni, de "kivagyisága" mellett nagyon sokat tanult is tőle. Hajdú Péter, akit a kezdetektől fogva fenntartásokkal kezelt, ezzel szemben szerinte teljes mértékben alkalmatlan a televíziós munkára. Részletesen leírja, hogyan próbálta "Mesterként" egyengetni "tanítványa" karrierjét, és miközben látszólag jól kiegészítették egymást a műsorban, a háttérben Hajdú - szerinte érdemtelen - emelkedése megkezdődött, ő pedig szép fokozatosan szorult ki a televízióból. A szókimondó, sőt időnként kifejezetten sértő jellemzések mellett felvázolja Friderikusz és Hajdú karrierjének alakulását, sok kulisszatitkot elárul a műsorok készítéséről, szurkáló megjegyzéseivel a producereket sem kímélve, mesél saját műsorairól, autós magazinjáról, a MOL-nak végzett munkákról, és arról is, hogyan fonódott mindig is össze a média a politikával, illetve miként változott a televízió ezen harmincéves időszak alatt. A kötet - amelynek még vélhetően lesz utóhangja, mivel Hajdú Péter beperelte miatta a szerzőt és a kiadót - fekete-fehér és színes fotók gyűjteményével zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]