Ember és kutya kapcsolatának nagy hagyománya van a világirodalomban Jack Londontól Thomas Mannon át Lengyel Józsefig. Az érzékeny írói szem olyan apró rezdüléseket is észrevesz hozzánk idomuló természetes állattársunkban, ami rejtett dimenziókat képes felszínre hozni. Ezt tapasztalta meg a   [>>>]

Ember és kutya kapcsolatának nagy hagyománya van a világirodalomban Jack Londontól Thomas Mannon át Lengyel Józsefig. Az érzékeny írói szem olyan apró rezdüléseket is észrevesz hozzánk idomuló természetes állattársunkban, ami rejtett dimenziókat képes felszínre hozni. Ezt tapasztalta meg a nyugdíjas, egykori szerkesztő, Noth Zsuzsánna, aki egy egész könyvet szánt megöregedett kutyusának, Pannásnak. A nagy szeretetre, ami körülvette az orrától a farka tövéig 65 centiméteres, fekete, hosszú, sprőd szőrű, kurta lábú, tacsi keverék szukát, bizonyíték a számtalan becéző név: Panca-Manca, Panka, Pannus, Pancsi. A lakótelepi környezetben tartott eb a szerző korábbi regénytrilógiájában is felbukkan (Cickánycikcakk, 200126358; Anya cömemel, 200702277) mint menhelyről menekített, keszekusza bundájú családtag. Az írónő a tőle megszokott bölcs humorral, remek pszichológiai érzékkel, jellemábrázolással és mély empátiával, megértéssel ábrázolja kedvence végnapjait, felidézve tizennégy év hűséges "házi szolgálatát". Pannás már süket, alig lát, epilepsziás rohamok gyötrik, metszőfogai kihullottak, szőrzete koszlott, s enyhén szólva is elveszítette szobatisztaságát. Mégis elfogadjuk ösztönös élni akarását, bár a környezet siettetné "kegyes" elaltatását. Aztán a kutyaélet kalandjai - megőrzésre adás, elkóborlás és rengeteg játék - után bekövetkezik a vég. Állat és gazdája kapcsolatából azonban itt marad valami megfoghatatlan az életről és elmúlásról. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]