A szerző bátor nyomozásba kezd, hogy a jövő középiskolásai ne csak Szapphó és Nemes Nagy Ágnes nevét ismerjék a női írók, költők közül. Ennek érdekében ? az irodalomelmélet legújabb fogalmai mentén haladva ? saját hagyományvonalat épít ki a búvópatakként csörgedező női irodalom felszínre   [>>>]

A szerző bátor nyomozásba kezd, hogy a jövő középiskolásai ne csak Szapphó és Nemes Nagy Ágnes nevét ismerjék a női írók, költők közül. Ennek érdekében ? az irodalomelmélet legújabb fogalmai mentén haladva ? saját hagyományvonalat épít ki a búvópatakként csörgedező női irodalom felszínre hozataláért, miközben a múlt század öt alkotójának munkásságát elemzi öt fejezetben. Az iskolai olvasmányélmények híján később megismert Erdős Renée és Czóbel Minka, a csak részleges, mégis erőteljes ismeretanyag révén látott Nemes Nagy Ágnes, a halhatatlan férj árnyékából kikívánkozó Kosztolányiné Harmos Ilona, valamint ?az emigráció és a kultikusan rajongó és múzeumi értelmezés? áldozatául esett Lesznai Anna ? mind-mind új vagy régi-új irodalmi találkozásokat jelentettek maga a szerző számára is, aki a kánonhoz való viszonyuk szerint veszi górcső alá életművüket. A válogatás természetesen szubjektív, de megalapozott. Különböző szempontokból Menyhért Anna valamennyiüket elődeiként tiszteli: a férfiért élő, mégis önállóságáért küzdő Erdőst (Szerelem és kánon között); a nőies verseit élete végéig titkoló Nemes Nagyot (Titokkal a kánonban); a rárakódott irodalomtörténeti torzkép traumáját elfedő Czóbelt (A másság kánontalansága: a boszorkány); a független női identitását kereső, mégis férjéről könyvet író Harmost (Tükör, test, trauma: írófeleség a kánon peremén); a regényszövés és az emlékezés technikáinak ?nói módját? megmutató Lesznai Annát (Múzeum, kultusz, emlékezet: kánonba zárva). A Női irodalmi hagyomány mindenkinek ajánlható, aki képes lett volna Nemes Nagy Ágnessel sírni, amikor ?leköltőnőzték?; aki kíváncsi a női irodalomra; és aki érdemelt annak új hagyománya megteremtésében. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]