Mély, derengő fényű, rejtelmes világ. Szomorúség, remény, áhítat. Lázadás, elfogadás, megbocsátás. Kérdések. Válaszok. Csend. Idő és időtlenség. Soha meg nem nyugvás. Oldódás. Titokzatos, vonzó világ? ? idézi Hankiss Elemért a Hótűznéző kapcsán annak hátlapja. E tömör, de máris csábító szavak igazi   [>>>]

Mély, derengő fényű, rejtelmes világ. Szomorúség, remény, áhítat. Lázadás, elfogadás, megbocsátás. Kérdések. Válaszok. Csend. Idő és időtlenség. Soha meg nem nyugvás. Oldódás. Titokzatos, vonzó világ? ? idézi Hankiss Elemért a Hótűznéző kapcsán annak hátlapja. E tömör, de máris csábító szavak igazi poeta doctus verseskötetét ajánlják kezünkbe: a szerző ? mint azt szintén megerősíti a fülszöveg is ? ?szociológus, kulturális antropológus, az MTA doktora, a MOME egyetemi magántanára, feleségével, Kapitány Ágnessel több mint húsz társadalomtudományi könyv és számos tanulmány szerzője. Regénye (Tizenkét evangélium) bekerült a Tarján Tamás szerkesztette 303 regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz című válogatásba?. Tudományterületeinek hatása óhatatlanul is ? de persze sokkal inkább szándékosan ? kiszüremlik Kapitány Gábor legújabb versválogatásából (pl. Két Magyarország vagy Reggel, este otthon), mely a 2008 és 2012 közti termésből szemezget gazdagon, két, szinte azonos terjedelmű részre bontva (János pap töprengései [2008-2010] és Klasszicizmus [2010-2012]). A verseket a két találó fejezetcímen túlmenően is a klasszikus, ?szépista? stílus és formák, valamint az emberről, emberközi és társadalmi viszonyokról szóló finom, hivalkodás- és politikamentes vallásossággal átszőtt tépelődés jellemzi, illetve a meglelt válaszok átadásának igénye, sőt vágya az eljövendő nemzedék(ek)nek. Hiszen a beatkorszak (ld. (Beat)Nemzedéki vagy vö. ?When Im sixty four...? (avagy Parkinson törvénye) gyermeke immár apa (Férfi a monitor előtt; Kisfiam, hagyd...), sőt, talán nagyapa is, aki hatalmas élettapasztalatát messze nem csupán kutatásai révén szerezte, hanem még inkább közvetlenül, s ezt éppígy továbbadni sem csupán a katedráról igyekszik, hanem ebben a meghittebb formában is, párbeszédként ? vagy épp Párbeszédként ? egy vagy sok emberrel, magával az olvasóval, illetve akár Istennel. A kötetkezdő négysoros is ennek szellemében határozza meg az alaphangulatot: ?Csönd van. Mindenki lefeküdt már. / A gyermek és a szerelem. / Az óra rámnéz, egy kicsit üt, vár. / Beszélgethetünk, Istenem? (Haiku-féle), s bár a csupán egysoros záróvers inkább a második rész kezdőversére (Egy verskötet első lapjára) felel, az egész kötetre értelmezhető: ?Végül az ember visszanéz? (Egy verskötet utolsó lapjára). Vagy akár az egész, mindeddig bejárt életútra. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]