Filozofikus problémához, az egyre fogyó idő keltette sürgető szükségből fakadó feszültséghez nyúl a Korongvilág-széria jelen - immár huszonhatodik - kötetében Terry Pratchett - természetesen a maga módján, tehát eredeti szemszögből, remek humorral. A Korongvilág időéhség tekintetében a jól ismert
[>>>]
Filozofikus problémához, az egyre fogyó idő keltette sürgető szükségből fakadó feszültséghez nyúl a Korongvilág-széria jelen - immár huszonhatodik - kötetében Terry Pratchett - természetesen a maga módján, tehát eredeti szemszögből, remek humorral. A Korongvilág időéhség tekintetében a jól ismert gonddal küzd: minél inkább a civilizáció forgatagában él valaki, annál inkább van időszűkében, és fordítva. Hogy a felesleg-szükség egyensúlyt beállítsák, a "történelem tiszteletreméltó szerzetesei" összegyűjtik az időt onnan, ahol túl sok van, hogy eljuttassák azoknak, akik szűkölködnek. Csoda ezek után, hogy a világon egyetlen pontos óra sincs? Legalábbis egyelőre. Egy ifjú és merész órásmester ugyanis pontosan egy ilyen szerkezet elkészítésére készül, két vakmerő szerzetes, Lu-ce és Ludd Lobsang aktív segédletével. Ha pedig a Tökélete Óra meglesz, és üt - az idő megáll. Ehhez azonban még lesz egy-két szava Ogg Nagyinak, Zsuzsinak, a Halálnak, sőt, ez utóbbi üzletfeleinek is... Minden Pratchett-rajongónak kötelező olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]