Csak posztumusz megjelenésre számíthatott az 1990-ben elhunyt Oltyán László, marosvásárhelyi író, az oknyomozó újságírás egyik kiemelkedő képviselője. 1979-ben íródott regénye azonban az eltelt bő három évtized ellenére is aktuális. A szerző barátja, Tófalvi Zoltán ajánlójában fogalmazza meg: a   [>>>]

Csak posztumusz megjelenésre számíthatott az 1990-ben elhunyt Oltyán László, marosvásárhelyi író, az oknyomozó újságírás egyik kiemelkedő képviselője. 1979-ben íródott regénye azonban az eltelt bő három évtized ellenére is aktuális. A szerző barátja, Tófalvi Zoltán ajánlójában fogalmazza meg: a cenzúra túlfűtött szigorát jól ismerő Oltyán tudatában volt annak, hogy a fióknak ír. A kényszerűségből fizikai munkásként is dolgozó író az egyetlen olyan erdélyi publicista volt, aki nemcsak egyes, a hatalommal szembemenő kisemberről írt regényei közlését nem erőltette, de amikor úgy érezte, nincs gyomra a kor követelményeihez, 1988-ban a sajtóból is visszavonult. Ebben a regényében a saját tragédiáját, 1990-ben bekövetkezett korai halálát - szinte látnokként - drámai erővel vetítette előre. Az emberi tartásában rendíthetetlen szerzőt más kéziratban maradt műveiben is az az erkölcsi dilemma foglalkoztatta, vajon törvényszerű-e a bukása annak az embernek, aki - legyen bár államfő, miniszter, kétkezi munkás - az igazság, a becsület, a tisztesség egyetemes értékei rovására akár a legkisebb félrelépést is megteszi. Konklúziójában az ilyen bűnökre nincs felmentés. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]