A szerző dolgozata egy kis létszámú, a történeti-néprajzi kutatásokban is jobbára elhanyagolt hazai nemzeti kisebbség, a ruszinok történetével foglalkozik. Három nagyobb részből felépülő munkája először a ruszinok őstörténetét tisztázza, kritikailag összefoglalva a szakirodalom megállapításait,   [>>>]

A szerző dolgozata egy kis létszámú, a történeti-néprajzi kutatásokban is jobbára elhanyagolt hazai nemzeti kisebbség, a ruszinok történetével foglalkozik. Három nagyobb részből felépülő munkája először a ruszinok őstörténetét tisztázza, kritikailag összefoglalva a szakirodalom megállapításait, majd azt követi nyomon hogyan költöztek be a középkortól kezdve a ruszinok ősei a Kárpát-medencébe, elsősorban a Galíciával határos, nagyjából a mai Kárpátaljával megegyező vidékre. Saját kutatásai középpontjában a Bódva és Hernád folyók között található tájegység, a Cserehát áll, ahova a 18. században érkeztek ruszin telepesek a török háborúk, a Rákóczi-szabadságharc és különösen az 1711-es pestisjárvány által elpusztított magyar lakosság pótlására. A könyv korabeli összeírások és anyakönyvek bejegyzései, főleg a családnevek alapján azonosítja a vidék ruszin eredetű lakóit, akik több mint két tucat csereháti településen is feltűnnek. Ma már a csereháti ruszinok gyakorlatilag teljesen beolvadtak a helyi magyar népességbe, különállásukat görög katolikus vallás és néhány idős ember emlékezete őrzi. A szerző a népi egyházi emlékek számbavételével és a helyi lakosok megszólaltatásával járul hozzá az örökség dokumentálásához. Angol nyelvű összefoglalóval, táblázatokkal és fekete-fehér képekkel kísért, irodalomjegyzékkel záruló kiadvány szakszerű feldolgozása a témának, beszerzése az illetékes helytörténeti gyűjteményekbe is javasolható. [<<<]