Manapság - a demográfiai változásoktól és a gazdaság nehézségektől nem függetlenül - kénytelenek vagyunk szembesülni a ténnyel, hogy a szociális biztonság, és annak elemei, mint pl. a nyugdíj nem természetes, magától értetődő adottságok, hanem történelmi, időben változó intézmények. Talán ezzel az   [>>>]

Manapság - a demográfiai változásoktól és a gazdaság nehézségektől nem függetlenül - kénytelenek vagyunk szembesülni a ténnyel, hogy a szociális biztonság, és annak elemei, mint pl. a nyugdíj nem természetes, magától értetődő adottságok, hanem történelmi, időben változó intézmények. Talán ezzel az érzékenységgel is magyarázható az új keletű érdeklődés a jóléti intézményrendszer egészének és egyes elemeinek története iránt. Nemrég vehettük kézbe a beteg- és társadalombiztosítás intézményesülését is feldolgozó monográfiát (Az ipari munka társadalma; 201102015), amit jól kiegészít Kozári Mónika új könyve, amelyben a magyar nyugdíjrendszer kialakulását és fejlődését mutatja be, annak politika-, jog- és intézménytörténeti elemeit vizsgálva a 18. századig visszanyúló kezdetektől a két világháború közötti időszakig. Munkája fejezetei számba veszik az állami nyugdíjakról szóló rendeletek és törvények sorozatát, bemutatják az első önkormányzati és egyesületi alapon szerveződött társaságokat, valamint a kötelező társadalombiztosítást kialakulásához vezető politikai és jogi vitákat, és külön foglakozik a tisztviselők, állami alkalmazottak és a mezőgazdasági munkások helyzetével az első világháború után. Az irodalomjegyzékkel, táblázatokkal és angol nyelvű összefoglalóval kísért könyv a téma első szabatos összefoglalása, amit a társadalombiztosítással foglakozó szakemberek és az érdeklődő nagyközönség figyelmébe is érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]