Tari István vajdasági magyar költőt, prózaírót, fotóművészt és újságírót a "Délvidék szellemi őrjáratosa, alkutlan kórnikása"-ként jellemzi a válogatott verseit tartalmazó kötet fülszövege. Mint a Jugoszláviai Magyar Írók Társaságának elnöke vagy Óbecse alpolgármestere, rendületlen elszánással
[>>>]
Tari István vajdasági magyar költőt, prózaírót, fotóművészt és újságírót a "Délvidék szellemi őrjáratosa, alkutlan kórnikása"-ként jellemzi a válogatott verseit tartalmazó kötet fülszövege. Mint a Jugoszláviai Magyar Írók Társaságának elnöke vagy Óbecse alpolgármestere, rendületlen elszánással járja a fogyatkozó magyar településeket, próbálja a tegnapi háborús, s mai tragédiák, félelmek okait felfejteni. Szellemi lámpás és közéleti szerepe egyaránt átsüt a Bella István (1940-2006) Kossuth-díjas költőtárs válogatta versein. "Ha valaki tudja, hogy mit jelent - nem helyi, hanem uralmi közegében -, Balkánon élni; nyelvében maradtan magyar költőként megmaradni, Tari István tudja" - olvassuk a szerkesztői leírásban. A válogatásba a költő legjellemzőbbnek vélt ifjúkori darabjai és az újkori délszláv háború apokalipszisét megidéző költeményei kerültek be. Még e tematikai szűkítés sem csorbítja Tari nyelvi kísérletekben, leleményekben, gondolati játékokban gazdag versvilágát. A kötethez az idén elhunyt író, kritikus, Hornyik Miklós írt az életművet és pályát átfogó utószót Abbamard szülőföld címmel. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]