A 19. század utolsó harmadában alkotó amatőr helytörténész fő műve a nagykanizsai vár és környéke hadtörténelmét meséli el színesen, számos apró részletet is tárgyalva. A Dél-Dunántúl egyik legfontosabb erőssége már a középkorban is állt, de igazi jelentőségre a 16-17. században, a török korban   [>>>]

A 19. század utolsó harmadában alkotó amatőr helytörténész fő műve a nagykanizsai vár és környéke hadtörténelmét meséli el színesen, számos apró részletet is tárgyalva. A Dél-Dunántúl egyik legfontosabb erőssége már a középkorban is állt, de igazi jelentőségre a 16-17. században, a török korban tett szert. Szigetvár eleste után a végvárvonal egyik központja lett, fekvése folytán stratégiai jelentősége volt, komoly erősítéseket hajtottak végre rajta. A török végül 1600-ban foglalta el, és stratégia helyzetét a hódoltsági viszonyok között is megőrizte. 1664-ben Zrínyi Miklós próbálta sikertelenül visszafoglalni, végül csak 1690-ben szabadult fel. A várat a 18. század elején lerombolták, elvesztette katonai jelentőségé. A szerző az ókori kezdetektől egészen a 19. század végégig tárgyalja Nagykanizsa és környéke hadi vonatkozású eseményeit, de műve nagy részét természetszerűleg a török kor eseményei és viszonyai foglalják el. Bevezetőjében akkurátusan elsorolja az általa felhasznált munkákat, könyve ugyanakkor nem tartalmaz hivatkozásokat, így nem tudni, hogy helyenként igen részletező adatait, eseménydús beszámolóit honnan is meríti. A kötet ma is szórakoztató olvasmány, azonban akit komolyabban érdekel a vidék története, annak érdemesebb kiindulásul a modern várostörténet köteteit kézbe venni. Nagykanizsa. Városi monográfia 1-2., ld. 200708154) "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]