Oravecz Imre második verseskötete 1979-ben jelent meg először (lásd.: 792594), melynek második kiadására több mint harminc évet kellett várni . A kötet verseiben az a jellegzetes és összetéveszthetetlen, tárgyilagos, már-már prózai "oraveczi" hang szólal meg, mely későbbi köteteit is meghatározza.   [>>>]

Oravecz Imre második verseskötete 1979-ben jelent meg először (lásd.: 792594), melynek második kiadására több mint harminc évet kellett várni . A kötet verseiben az a jellegzetes és összetéveszthetetlen, tárgyilagos, már-már prózai "oraveczi" hang szólal meg, mely későbbi köteteit is meghatározza. A négy ciklusba rendezett versek felváltva építkeznek személyes emlékekből, melyek a gyermekkor helyszíneihez kötődnek, Amerika hőskorának mítoszaiból és jelenének történeteiből és a lírai én mindennapi, a vers által jelentőségtelivé váló tapasztalataiból. Olvashatunk a hatvanas évekről, az Erie-csatornáról, a középnyugati őszről, a chicagói magasvasút montrose-i állomásáról, az ülőkalauz-rendszerről, a "gyermekkor módosításáról" vagy a magyar szabadságharc végéről Észak-Amerikában. Külön kiemelhetjük a Trakl utoljára Budapesten melankolikus alkotását és a neves entológus, Castaneda előtt tisztelgő verseket. A szerző kísérletezik a szabatos leírás költészetével, de nem öncélúan. Pontos verseinek nemcsak nagyon is meghatározott tárgya, hanem hangulata, sőt eszmei célja is van (ilyen többek között a címadó vers, vagy A szeméttelepről című költemény). A modern líra kedvelőinek ajánlható kötetben haikukat és angol nyelvű verseket is találhatunk. [<<<]