Séllyi Károly Gyula Ünnepi Könyvhétre megjelent első könyve az 1960-as évek végén, '70-es évek elején töltött matrózkodásának tapasztalatait mutatja be, kalandregényi elemekkel fűszerezve. A memoár betekintést nyújt a hajós élet kulisszái mögé, onnantól kezdve, hogy a főhős 1969-ban úgy döntött,   [>>>]

Séllyi Károly Gyula Ünnepi Könyvhétre megjelent első könyve az 1960-as évek végén, '70-es évek elején töltött matrózkodásának tapasztalatait mutatja be, kalandregényi elemekkel fűszerezve. A memoár betekintést nyújt a hajós élet kulisszái mögé, onnantól kezdve, hogy a főhős 1969-ban úgy döntött, matróz lesz, s az ezerhatszáz tonnás, Tata nevű motoros hajó fedélzetén kifutott az Adriai-tengerre. Megismerhetjük a "Deck Boy", vagyis hajósinas tapasztalatait, a mindenféle gúnynevekkel (Barba, Púpszívó, Rettenetes, Gyökér vagy Nagytapsi) ellátott tengerésztársakat, megtudhatjuk, miként úszta meg, hogy egy horvát rendőr letartóztassa utcai vizelés miatt, hogy élte túl a kikötői verekedéseket, hogy hajtotta a csajokat, élvezte a "szabad szerelmet", s ismerte meg Ciccolinát, hogyan tanították meg a székely himnuszt az olasz tengerészeknek, miként csempésztek, egy "részvénytársaság", magyarul bűnszervezet tagjaiként amerikai cigarettát szinte a világ összes országába, hogy abból a pénzből Riffle farmert vásároljanak, melyet végül Magyarországon jó pénzért adtak tovább. A szerző a Földközi-tengert keresztül-kasul behálózó utazásai során számos országot, tengerparti várost megismert, Rijekától Bejrútig, Alexandriától Velencéig, Athéntól Isztambulig, s ezen helyeket és lakóit is bemutatja könyvében. A tengerészek szókimondó stílusát (például "- Charlie, van whiskyd? - Ha volna, már nem lenne.", vagy a "Jáva, Borneó, Celebesz, magyar volt és magyar lesz" csataüvöltése) érzékletesen visszaadó, rendkívül szórakoztató regény az útleírások iránt érdeklődő olvasóknak ajánlott. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]