Az erdélyi szerzőpáros mindkét tagja szorosan kötődik a költészethez és a színházhoz, barátságuk, együttgondolkodásuk gyümölcseként a kilencvenes évek eleje óta írnak közösen szonetteket. A jelen kötetben az 1993-1998 közt született Depressio Transsylvaniae és az 1998-2011 közt íródott kötetcímadó
[>>>]
Az erdélyi szerzőpáros mindkét tagja szorosan kötődik a költészethez és a színházhoz, barátságuk, együttgondolkodásuk gyümölcseként a kilencvenes évek eleje óta írnak közösen szonetteket. A jelen kötetben az 1993-1998 közt született Depressio Transsylvaniae és az 1998-2011 közt íródott kötetcímadó Transsylván pótdepressziók ciklus kapott helyet. Fergeteges nyelvi humor, fanyar irónia, az erdélyiség, a kelet-európaiság minden tragikomikus bája felcsendült klasszikus veretű, a baudelaire-i spleenre rezonáló szonettjeikben, megspékelve jó adag posztmodern intertextuális irodalmi játékkal, többszörösen "kijátszva" a melankólia irodalmi toposzát. Van köztük az idő múlásával férfias frivolággal számot vető, van a "krónikus székelyekkel" évődő, meg "csíki kesernyés" is, ugyanakkor az egészben van valami végzetszerű is, mint amikor az ember már csak nevetni tud a dolgokon, mert miként a Transsylván pótdepresszióban olvasható: "A depresszió nem lohad a korral,
[<<<]