Igazi historiográfiai kuriózum a jogász végzettségű történetíró egyik utolsó jelentősebb munkája, amely elsőként foglalja össze a Kárpát-medencei és a magyar mezőgazdaság történetét. A 19. század második felében intézményesült professzionális történettudomány művelői kezdetben kevés figyelmet   [>>>]

Igazi historiográfiai kuriózum a jogász végzettségű történetíró egyik utolsó jelentősebb munkája, amely elsőként foglalja össze a Kárpát-medencei és a magyar mezőgazdaság történetét. A 19. század második felében intézményesült professzionális történettudomány művelői kezdetben kevés figyelmet szenteltek a gazdaság- és társadalomtörténet kérdéseinek, így a szerző sem támaszkodhatott komolyabb előtanulmányokra és forrásfeltárásokra szintézise elkészítése során. A hat nagyobb részből álló kötet bevezetője a Kárpát-medence föld- és vízrajzi viszonyait és az államalapítás előtti időszakot tekinti át, majd öt nagy korszakban tárgyalja a mezőgazdaság fejlődését Szent Istvántól saját koráig, nagyobb terjedelemben és részletesebben a középkorral foglalkozva. Ezek a fejezetek (a befejezőt kivéve) analitikus módon épülnek fel, és a korabeli közgazdasági szemléletből merítve először a termelés tényezőit (birtokviszonyok, munkaszervezés, tőke), majd a termelési eredményeket és végül az mezőgazdaságot érintő egyéb fejleményeket veszik sorra. A tárgymutatóval záruló kiadvány, alapos és igen eredeti munka, amely felett azonban már természetesen eljárt az idő. Historiográfiai, művelődéstörténeti megfontolásokból érdemes beszerezni a szakgyűjteményekbe a reprint formában megjelent (eredeti kiadás: Budapest, MTA Történettudomány Bizottsága, 1887) könyvet. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]