A huszadik századi magyar kulturális élet egyik közismert, sokszínű tehetséggel bíró alakja volt Ignácz Rózsa, aki bár pályafutását színművésznőként kezdte (a harmincas években a Nemzeti Színház tagja volt), hamar belekóstolt az írásba is, amely élete második felében fő hivatásává lépett elő. Első   [>>>]

A huszadik századi magyar kulturális élet egyik közismert, sokszínű tehetséggel bíró alakja volt Ignácz Rózsa, aki bár pályafutását színművésznőként kezdte (a harmincas években a Nemzeti Színház tagja volt), hamar belekóstolt az írásba is, amely élete második felében fő hivatásává lépett elő. Első kötete (Anyanyelve magyar, 201115???) 1937-ben jelent meg, ezt követően pedig rendszeresen publikát, míg '47-től kényszerű hallgatásra nem ítéltetett. Ennek feloldása után, 1958-ban jelenhetett meg a jelen kötet, amely tematikus fejezetekbe rendezett novelláit tartalmazza. Az első két rész elbeszélései saját emlékekből merítenek: elsőként (Családi mondakör) a kovásznai gyermekkor eseményeit, szülei (elsősorban lelkész édesapja), rokonai alakját idézi fel; ezt követik a színházi idők ihlette írások (Hajdani komédiások). A kötet második felében kaptak helyet vegyes témájú novellái (Békebeli örökség, Ki tud róla?), valamint egy kicsit hosszabb lélegzetű írás, a Szívgomb és társai. Noha a műnek ott lenne a helye minden általános gyűjtőkörű könyvtár polcán, a kiadás rossz, sajnos legkevésbé sem tartós minősége ezt megkérdőjelezi. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]