A változatos irodalmi műfajokban rendszeresen publikáló esztéta, irodalomtörténész és filozófus, Horkay Hörcher Ferenc közel tíz év elteltével most ismét verseskötettel jelentkezik (legutóbb lírai írásai a Préda című művében jelentek meg; ezt a 200215142-es számon ismertettük). Bár a cím alapján   [>>>]

A változatos irodalmi műfajokban rendszeresen publikáló esztéta, irodalomtörténész és filozófus, Horkay Hörcher Ferenc közel tíz év elteltével most ismét verseskötettel jelentkezik (legutóbb lírai írásai a Préda című művében jelentek meg; ezt a 200215142-es számon ismertettük). Bár a cím alapján sokan joggal számítanának szereplírára, a válogatásban helyet kapott költemények (ahogy a fülszöveg is rámutat) másképp kötődnek Dante szellemiségéhez. A kapcsolódási pont elsősorban Dante filozófiája: a költészetet a mélyebb ön- és emberismeret szimbolikus, véresen komoly játékaként értelmező, a szerelmet pedig a lelket tisztára, magasztossá és bölccsé purgáló erőként számon tartó bölcselet. A további párhuzamok tematikus jellegűek, és elsősorban a pokoljárás többszintű allegóriájára, a vágy kényszere előtt gyönyörűséggel behódoló, tipródó ember ábrázolására vonatkoznak - ezúttal a huszonegyedik századi költő eszköztárával megjelenítve. A versek nyolc ciklusba rendezve olvashatóak a kötetben: A versírás dicsérete és a Családi tükör című részt követi a címadó fejezet (A Dante-paradoxon), majd az Egy nyár üvegszilánkjai, A múlt vakító fényű ablaka, a Beatrice retró (A szerelem sivataga), a Táncrend, és A tükör túloldala című rész költeményeit olvashatjuk. A művelt, verskedvelő réteg színvonalas, tartalmas olvasmánya. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]