"Ha elfogadod, hogy az ismétlődés a változás memóriája, képessé válhatsz ritmizálni megfigyeléseid" - hangzik a kötetcímadó vers felütése. Turczi István Ünnepi Könyvhétre megjelent prózakölteményei először is a szavak különleges kisugárzásával, ragyogó tisztaságával hatnak, de az olvasót megfogja a
[>>>]
"Ha elfogadod, hogy az ismétlődés a változás memóriája, képessé válhatsz ritmizálni megfigyeléseid" - hangzik a kötetcímadó vers felütése. Turczi István Ünnepi Könyvhétre megjelent prózakölteményei először is a szavak különleges kisugárzásával, ragyogó tisztaságával hatnak, de az olvasót megfogja a sorokból mindenütt kihallható ritmika is. A személyes életteret feltérképező, álomszerű látomásokban a fenyőfák női testté alakulnak, a tésai ház pedig a száz évvel később elképzelt, emlékeket hordozó csendbe szüremkedik át. A személyes lét egyszerre külső és belső terei nyílnak egymásba ("Gondolj el valamit, ami jólesik. Mondd: asszonyod fürdik a tóban. Ismételd meg: fürdik a tóban. Illessz hozzá tájat: opálos, tagolatlan derengésből sződd újra alakját"), az érzékek illúziója, a lét szakadatlan változása ugyanakkor a szavak alkímiája révén a létezés egyetemes élményébe olvad ("Ez már a végső fázis: vörösből összerakni a skála nüanszait. Hiszen nincs két egyforma szem. Nincs két egyforma szín. Minden árnyalat kérdezi önmagát. Telítettsége kihalt népekben és letűnt korokban mérhető. A mítosz mint adalékanyag. A vers mint aláfestő zene"). A létértelmező gondolati líra filozófiai magaslatokat kínáló műremekeit - melyeket Fazakas Csaba Fellegkapu feszegető című festménysorozata illusztrál a küllemében is igényes kötetben - érdemes minden versszerető olvasó figyelmébe ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]