Ezúttal memoárral jelentkezik a Kanadában élő magyar újságíró, szerkesztő, televíziós producer, Eszterhai Katalin. Emlékirata nem véletlenül viseli a Majdnem Esterházy címet. Nem szójátékról van szó: apját még Esterházy Ferencnek hívták, ám a szerző számára máig kideríthetetlen okból a neve   [>>>]

Ezúttal memoárral jelentkezik a Kanadában élő magyar újságíró, szerkesztő, televíziós producer, Eszterhai Katalin. Emlékirata nem véletlenül viseli a Majdnem Esterházy címet. Nem szójátékról van szó: apját még Esterházy Ferencnek hívták, ám a szerző számára máig kideríthetetlen okból a neve "elkopott". Akik még ismerték az apját, gyakran mondták, hogy külsőre nagyon hasonlít rá, ő azonban már egyáltalán nem emlékszik rá. Egészen kis korában halt meg - állítólag elütötte az autó. Anyja azonban minden róla készült fotót és vele kapcsolatos dokumentumot megsemmisített, mert házaséletük utolsó évei meglehetősen keserűek voltak. A fiatal tanítónőt, Háda Irénkét a háború után nem sokkal vette el az akkor még birtokos, vállalkozó, a nála harminc évvel idősebb Ferenc, ám hamar kiütközött, hogy a házasság nem fog jól működni. A férfi ugyanis sokat kártyázott, mulatozott, és ami vagyonát nem játszotta el, azt származására való tekintettel később elvették tőle. Így aztán nem telt könnyen a gyermekkora a szabolcsi faluban, de szerencsére fiatalon megözvegyült anyja védelmezőre talált. Új apukája azonban sokak szemében szálka volt, és 1956 októberében kis híján agyonverték a faluban. Ezt a megrendítő eseményt is felidézi memoárjában a szerző, meg persze az iskolás éveket, Pécsre költözésüket (apukája oda ment dolgozni, bányába), a bányászcsaládok mindennapi életét, az ének-zenei tanulmányokat, első olaszországi útját, vagy a nagy szerelmet: a rádiót. Megismerhetjük a tanárképzős főiskolai éveket, házasságát, majd annak megromlását, gyermekei születését, szerkesztő-riporteri munkáját a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójában, ír 1987-es mongóliai tudósításáról, és persze arról, hogy pár hónappal később, egy római nyaraláskor miként döntöttek operatőr párjával, Lajtai Györggyel úgy, hogy kint maradnak. Bemutatja az Olaszországban töltött két évet, Torontóba költözésüket, azt, miként kezdtek dolgozni (ő egy kanadai olasz újságnál, Gyuri pedig egy helyi olasz televíziónál), ír a házvásárlásról, az első hazalátogatásról, újabb munkájáról a Telelatino Networknél vagy éppen dokumentumfilmjei készítéséről. Jól megírt, részletgazdag memoár - széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]