Egy szórakoztató hírszerzés-történeti könyv (Kémek krémje, 201525056) után családtörténeti témájú kötettel jelentkezik az erdélyi születésű Tóth Tibor amatőr történész, családfakutató, blogger, egykori pedagógus és volt rendőrtiszt. Az Elvitték, nem adták egy csíkszépvízi gyökerű, majd a 19. század   [>>>]

Egy szórakoztató hírszerzés-történeti könyv (Kémek krémje, 201525056) után családtörténeti témájú kötettel jelentkezik az erdélyi születésű Tóth Tibor amatőr történész, családfakutató, blogger, egykori pedagógus és volt rendőrtiszt. Az Elvitték, nem adták egy csíkszépvízi gyökerű, majd a 19. század végétől Csíkcsicsóban élő örményszékely család három generációjának történetét meséli el – sok-sok dokumentum: oklevelek, igazolványok, számlák, hatósági iratok, magánlevelek stb. alapján. Elsőként magát ezt az eltűnőben lévő etnokulturális csoportot, az örményszékelyeket (vagy székelyörményeket) mutatja be, majd felvázolja a Szebeni család gyökereit, egészen a 16. század végéig visszamenőleg. Ezt követi az egyes generációk életének bemutatása, Szebeni Márton (1836-1897) helyi kereskedőtől utolsóként elhunyt ukokájáig, Szebeni Piroskáig (1919-2011). Ismerteti Szebeni Márton fia, idősebb Antal életét, annak felesége, Róza tanári pályáját, Antal első világháborús részvételét, majd kereskedői tevékenységét, a jogászvégzettségű főhadnagy, Lukács – Antal öccse – öngyilkosságát, az immár a harmadik generációhoz tartozó Génó bácsi papi munkáját, Lajos hadifogságát vagy éppen Piroska éveken keresztüli ellánállását a tsz-tagsággal kapcsolatban. A szöveget az eredeti dokumentumok fakszimiléi kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]