Nem semmi történet Saroo Brierley-é. Ő az a fiú, aki ötévesen elveszítette az anyját, aztán huszonöt évesen a Google segítségével megtalálta. Története bejárta a világsajtót, 2012-ben pedig, A Long Way Home címmel kiadta emlékiratát, Larry Buttrose ausztrál író közreműködésével. Egy Ganesh Tilai   [>>>]

Nem semmi történet Saroo Brierley-é. Ő az a fiú, aki ötévesen elveszítette az anyját, aztán huszonöt évesen a Google segítségével megtalálta. Története bejárta a világsajtót, 2012-ben pedig, A Long Way Home címmel kiadta emlékiratát, Larry Buttrose ausztrál író közreműködésével. Egy Ganesh Tilai nevű közép-indiai faluban, a Kwanda nevű indiai város közelében élt családjával, hatalmas nélkülözések közepette. Apja korán elhagyta őket, anyja pedig, aki az építőiparban dolgozott, nem tudta eltartani a családot. Így iskolába sem járhatott; már ötévesen a közeli vasútállomáson koldult, bátyjával, Gudduval együtt. Guddu, aki alkalmi munkaként vasúti kocsikat is takarított, egyszer megkérte, tartson vele, a hetven kilométerre lévő Burhanpur városáig. Ott a bátyja leszállt, de azt kérte, várja meg. Miután Guddu nem tért vissza hamar, Saroo elaludt, közben pedig a vonat elindult. Soha többé nem látta a bátyját (akit, mint kiderült, aznap elgázolt egy vonat), ő maga pedig nem mert leszállni a későbbi kis állomásokon. Végül a kalkuttai Howrah vasútállomáson törték rá a kocsit, ő azonban elmenekült, mert attól félt, börtönbe zárják. Ekkor 1500 kilométerre volt szülőfalujától. Néhány napig a vasútállomás környékén koldult, ételmaradékokat gyűjtött, és a várakozóban aludt, a padok alatt. Egy vasúti munkás talált rá, aki adott neki ételt, majd bemutatta egy másik férfinak, ám mivel úgy látta, nem tisztességesek a szándékaik, ismét megszökött. Végül találkozott egy kamasszal, aki elvitte a rendőrségre. Ám mivel sem írni, sem olvasni nem tudott, nem tudta felidézni szülőfaluja nevét, de még a saját vezetéknevét sem tudta megmondani, hivatalosan elveszett gyermeknek nyilvánították, és bekerült az ellátórendszerbe. Nemsokára örökbe fogadták, egy Tasmániában élő ausztrál családhoz került, így húsz évre elhagyta a szubkontinenst. Angolul tanult, a hindit is elfelejtette, és felcseperedve üzleti és vendéglátási tanulmányokat folytatott. Azonban közben szinte megszállottan próbálta megkeresni eredeti családját, és ebben a Google Earth volt segítségére. Szinte állandóan a légi felvételeket böngészte, végig követte annak a vasútvonalnak a hosszát, amelyen húsz évvel korábban végig haladt. Több hónapos keresés után, mintegy tűt keresve a szénakazalban, végre rábukkant az első nyomra: felfedezte az ismerős nevű Burhampur vasútállomását, majd egyre közelebb és közelebb jutott képzeletben szülőfalujához, felismerve Kwanda víztornyát, szökőkútját, majd a falujukhoz vezető utat, végül saját házukat. A Facebook-on felfedezett egy csoportot, amelyet kwandaiak üzemeltettek, és így le tudta ellenőrizni: tényleg ott lakik az anyja. Repülőjegyet vett, és gyerekkori fotói társaságában felkereste őt. Ezt a hatalmas utat és az izgalmas nyomozást mutatja be a kötet, tartalmazva fekete-fehér fotókat is. A memoárból Lion (Oroszlán) címmel film is készült, a Gettómilliomosból megismert Dev Patel, Nicole Kidman és Rooney Mara főszereplésével, melyet hat Oscar-díjra is jelöltek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]